Gdansk, július 26-29.
Gdansk, július 26-29.
"A város történelmének magyar vonatkozásai elsősorban II. Rákóczi Ferenchez és az általa vezetett Habsburg ellenes felkeléshez kötődnek. A felkelés anyagi támogatása Franciaországból Gdanskon keresztül jutott el Magyarországra, majd a szabadságharc bukását követően Rákóczi kurucai közül sokan itt telepedtek le a városban. A fejedelem egy év után tovább ment Franciaországba, de több magyar maradt végleg a városban. Vay Ádámot – Rákóczi fővezérét – valamint lányát és feleségét itt temették el a Szent Erzsébet templomban. A huszadik század elején a koporsókat hazaszállították magyar földre, de síremlékük ma is látható". (Fábián Róbert könyvéből)
Fotóalbum Gdanskról
"Már a X. században lakott halászkikötő volt a viszonylag védett öbölben. 1260–ban kapott város jogot, hiszen ekkorra a középkorban még igen ritka, tízezres településsé nőtt. Eredetileg szlávok lakták és a lengyel fejedelemséghez tartozott, mígnem 1308–ban a német lovagrendek kiterjesztették hatalmukat e városra és környékére. Százötven évig tartó porosz fennhatóságot követően 1466–tól ismét Pomerániai fejedelemség néven Lengyelország része lett az ország felosztásáig, 1772–ig, ekkortól ismét a porosz birodalomhoz tartozott. Az első világháborút követően „szabad várossá” nyilvánították, s fejlődése egészen 1939–ig zavartalan volt. A második világháborút követően az egységes Lengyelország egyik legfontosabb városaként a hajógyártás központjává vált. A megtorpant ipari fejlődés, az ország gazdasági nehézségei miatt elmaradt fejlesztések következményeként a hajógyártás veszteséges ágazattá vált.
A munkaerő foglalkoztatásában kulcsszerepet játszó iparág sorvadása vezetett a munkások radikalizálódásához, a Szolidaritás mozgalom megalakulásához, majd országos hálózattá szerveződéséhez, s végül a rendszerváltáshoz. A hajógyártás ma már nem játszik meghatározó szerepet a város életében, annak ellenére, hogy a legendás hajógyár, a „Stoczna” még üzemel."
