1953-ban a Közlekedési Építő Vállalat felújította. 1963-ig üzemi étkezde és a Metró-klub működött benne. 1964-ben a Művelődési Minisztérium határozata alapján került az ELTE-hez, menza és klub céljaira. 1964-65-ben társadalmi munkával elvégezték a szükséges felújítást. 1967-es indulása után az ország egyetlen működő diákklubja volt. Az Eötvös Klub ez időben vezető szerepet töltött be a diákklub-mozgalomban.

Innen indult el a siker útjára az Omega együttes és Zorán is. Kamara- előadásaival pedig az Universitas együttes szerzett maradandó élményt nagyszámú közönségének.

Az egykori Centrál termei s egykori pincéje, a "Hordó", előadásoknak, kiállításoknak és főképp koncerteknek adott otthont.

A klub egyik sarkában a filozófusok ültek, akik messziről felismerhetőek voltak a tarisznyájukról, a másikban az irodalmárok, a harmadikban a sportkedvelők. Voltak, akik beszélgetni jártak ide, akadtak olyanok, akiket a sakk szenvedélyük hozott el, és sokakat egy go nevu játék csábította e történelmi falak közé.

Jólsvai András írása egy kedves epizódról számol be, amikor még bölcsész hallgatóként az Eötvös-klubba járt nap mint nap. "Egy szó mint száz, éppen ott ültünk a gotáblák fölött (vagy alatt), amikor valaki behozott egy-két régi fotót a Centrálról. Kézről kézre jártak a képek, sokan csak akkor tudták meg, hogy ott lopják a napot, szakadt rugójú fotelokba süllyedten, ahol egykor a magyar szellemi élet óriásai, Kiss József, Ambrus, Molnár, Babits, Kosztolányi, Szabó Dezső és a többiek alkottak, beszélgettek, álmodoztak, leveleztek, itták a kapucínert, és tunkolták a pörköltszaftot. Emlékszem, elszontyolodtunk akkor egy kicsit, hogy így eltűnt az a régi világ, elporladt a lábunk alól."

1975-ben a metróépítés miatt az épület megsüllyedt. Falai megrepedtek, majd az ELTE a kártérítés összegét is felhasználva megkezdte, majd 1976-ban részben befejezte a felújítást. Ami egy korabeli felmérés alapján nagyon felületes volt: "az elektromos vezetékek cseréje csak részben, a vízvezetékeké egyáltalán nem készült el, hiányzott az alagsor megfelelő szellőzése, a kávéházi tér burkolatcseréje és az ajtó áthelyezése eredeti helyére".

Az egyetem 1975-ben elérte, hogy a volt kávéházi teret és lambériát műemlékké nyilvánítsák és emléktáblát helyezett el Ady versrészletével Zubolynak, azaz Bányai Elemérnek, aki az I. világháborúban esett el.

Az 1976-os átépítés után Szilágyi Maya lett az Eötvös Klub igazgatója. Erről az időszakról a Metró újságnak így nyilatkozik: "Ekkor már kétségkívül az ELTE rétegklubja lettünk. Egy picit a demokrácia szigetét képeztük: nálunk találkozhattak a fiatal értelmiségek a diáksággal. Az éppen kevéssé favorizált vagy esetleg eltiltott művészek összejöhettek itt olyanokkal, akik kíváncsiak voltak a mondanivalójukra.

A szórakoztatás kategóriájában az Old Boys együttes járt az élen. A csütörtöki rock and roll partikra az egész városból özönlöttek a rajongók. Egy gyufaszálat sem lehetett leejteni.

Sok harcot vívtam a Fővárosi Tanács építési osztályával. Állandóan árkádosítani akarták az épületet. Én persze hivatkoztam a műemléki környezetre, meg amire éppen lehetett. A rendszerváltozáskor már nem én vezettem a klubot, és látni lehetett, hogy a piaci viszonyok előbb-utóbb lehetetlenné teszik a helyszín megőrzését."

Egy 1986-os felmérés szerint "A kb. 750 négyzetméteres helyiség együttes állapota nagyon rossz. Az elektromos vezetékek életveszélyesek, napirenden vannak a csőtörések és egyéb problémák. A műemléki kávéházi tér elhasználódott, esztétikai szempontból sem megfelelő. A bejárati lengőajtó erősen balesetveszélyes. A felújítás elodázhatatlan, toldozással-foldozással már nem lehet megmenteni, használhatóvá tenni".