|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Ezzel turnéval Szovjetunió olyan ázsiai részére jutottunk el, ahol magyar, de egyáltalán külföldi akkoriban nem járhatott. A Szovjetunió az utazóknak általában Moszkvát, esetleg Leningrádot jelentette. A magyar bandák illetve énekesek: Koós János, Express, Lokomotiv-GT, Edda, Gemini... és Kovács Kati velünk, rendszeresen járt hasonló előadás sorozatra. A magyar Interkoncert és az Orosz Goszkoncert koordinálta a kiutazást és fellépéseket. A turnénk városai az alábbiak voltak:
A térképen ugyan nem jól érzékelhető, de kb. 15000 km-t repültünk, a leghosszabb távolság 4000 km volt. Egyszer fordult elő, hogy egy 300 km-es utat vonattal tettünk meg. A rövidtáv ellenére hálókocsira szálltunk fel este tízkor és nem értettük a reggel hat órai érkezési időpontot. A megfejtés egyszerű volt: útközben az állomásokon ide-oda tologatták a vonatot, itt állt, ott állt, mi meg fel-felébredtünk. Hangulatos volt a vonatozás, igazi kályha égett az egyik fülkében és pár kopekért teázhattunk is. Képnyitások kattintással
A turnéhoz a moszkvai Goszkoncert adott egy magyarul beszélő vezetőt, Ő volt a GYUSZI. Nagy fazon volt az usankájában, be volt rezelve mindenért: ezt nem lehet, azt nem lehet. Az első koncerten felfedeztek a klasszikus egyvelegünkben pár taktust a cári himnuszból, balhé volt és át kellett írni a dallamot, hogy ne hasonlítson. Egy hölgy személyében konferansziét is rendeltek mellénk és volt azután zenekar helyett Ansambl Universal...
Csapatunk korit bérelt és kitántorogtunk a jégre, nagyot korcsolyáztunk, már ameddig bírta a bokánk a kiképzést.
Kazakhstan után érkezett a turné a kemény, szibériai télbe. A hőmérséklet -30C fok körüli értékre süllyedt. Elviselhető volt, mert száraznak bizonyult. Olyannyira, hogy a gyerekek egybepréselt, 5 milliméteres posztócsizmában jártak az utcán. Sózás sincs, így latyak és jég sem. Emlékszem a Bajkál-tó partján fekvő Ulan Ude városban a szobámban éjjel a takarót fejemre kellett húznom, fázott a fejem. Reggelre a dupla ablakom jégvirágos lett.
Előszeretettel kerestem fel a szibériai városok RINOKJAIT (piac), szerettem volna UNTIT vásárolni - ez amolyan csizma, ami kívülről rókaszőrmével díszített - közben jellegzetes árusokat fotózgattam. Végül csak az élmény maradt, mert csizmát nem sikerült méretemre találnom.
Szabadnapunkon kirándulást szerveztek egy isten háta mögötti budhista faluba. Csodálatos, szinte mesevilág tárult elénk, mintha évszázadokat mentünk volna vissza az időben. A képeken érzékelhető Szibéria csont fagyasztó hideg levegője. Szerencsénkre a kibukkanó nap segített elviselni.
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||