Feladó: Kovács György, Dátum: 2006.09.29. Címzett: Kovacsics András Téma: Universal, Danuvia Művelődési ház 1972

Kedves András!

Ma a Nosztalgia Rádiót hallgatva, meglepődve hallottam, hogy Te is bent voltál a chatben. Mire bementem, addigra sajnos kiléptél, így nem tudtunk ott beszélgetni. 1972-78 között minden héten a Ti zenétekre táncoltam a Danuvia Művelődési Házban és ezek mostanra legkedvesebb emlékeim közé tartoznak. Talán már a Syconor időszakban is ott voltam a Danuviában, mert 1970-ben , 16 évesen kezdtem el táncolni járni. Vén fejjel most ezekre a szép időkre emlékezünk, amiknek Ti is részesei voltatok. Szóval nosztalgiázunk és imádjuk a zenét és a táncot. (Havonta egyszer még mindig eljárunk a Csilibe táncolni az asszonnyal, most már a 4. éve, ahol ma is élő nosztalgiazene szól.)

	Kérdezni is szerettem volna Tőled. A sok jó zene közül nekem a Jön már a bika... kezdetű szám volt a kedvencem ezeken a bulikon. Nem maradt meg valamilyen formában ez a szám a Ti előadásotokban?

Szerencsére egyik ismerősöm régebben a figyelmembe ajánlotta az oldaladat, így a kérdéseim egy részére ott találtam meg a válaszokat, így az emlékeimet időrendben fel tudtam idézni. Köszönet a kellemes emlékekért és a jó zenékért!

Gratulálok az oldaladhoz és további jó egészséget, és sok sikert kívánok a jelenlegi munkádhoz

Üdvözlettel Kovács György

Szia György!
A kérdésedre: Egy elég rossz saját felvételben mintha a szalagjaim között hallottam volna a "jön már a bika" című nótánkat. Nem akartam felrakni az oldalra, mert nem éreztem odavalónak. Megkeresem és átgondolom, hogy a mail-ed kapcsán valahol mégis szerepeltetem. Kovacsics Öcsi 2006-10-01.

	Kedves György! Megtaláltam a házi magnófelvételünket és teljesítem kívánságodat. Azért gondolkodtam idáig, mert ez tényleg egy hevenyészett buli-felvételünk, ráadásul rossz minőségben, csak a hangulata miatt döntöttem így.   Jön már a bika Kovacsics-Ölvedy-Jámbor közös szerzeménye   Szevijában történt ez az eset, énekelték régen ezt a dalt. Arénában sok minden megesett, kitűzték a bikaviadalt.   Jön már a bika, fúj az orra lika, ez a bika vad igazi bika. Jaj itt a bika, ez nem csigabiga! Így mesélte, ezt mesélte öt-hat tengerész.   Szegény bikát vasútra feladták, gyorsvonattal jött, mint küldemény. Ám az úton valahogy elhagyták, és bika helyett jött egy bús tehén. Jön már a bika, fúj az orra lika, ez a bika nem igazi bika. Hogy lenne bika, úgy jön, mint csigabiga, Így mesélte, ezt mesélte öt-hat tengerész.   Ilyen csodát hogy mi történt vele, azt nem tudja más, csak a tehén. Végül mégis kidülledt a szeme, megvadult és bika lett szegény.   Jön már a bika, fúj az orra lika, ez a bika vad igazi bika. Jaj itt a bika, ez nem csigabiga! Így mesélte, ezt mesélte öt-hat tengerész.   Torreádor látott már sok bikát, de ereiben megfagyott a vér. Végül mégis összeszedte magát, hazaszaladt fehérneműért.   Jön már a bika, fúj az orra lika, ez a bika vad igazi bika. Jaj itt a bika, ez nem csigabiga! Így mesélte, ezt mesélte öt vidám zenész.

Budapest, 2006-11-11.