Legnagyobb élményünk Kovács Katival a kubai turnénk bizonyult, egyrészről még nem kerültünk egy nap alatt a télből a nyárba, másrészről ilyen különleges országban még eddig nem voltunk.

Nagyítás kattintással

Király Tomi tolmácsunkkal Reglával

Csimi:Road, Lukács Laci, Koncz Tibi, Kovács Kati, Kovacsics Öcsi, Király Tomi, alul: Kapitány Gabi, Trombi: Road, Zwolenszky Feri.

A kubaiak részéről 2 kísérőt kaptunk a lebonyolítására: Pedro volt a turné vezetőnk és Regla a Magyarországon tanult tolmácsunk. Reglában az volt a tündéri, hogy nem sikerült kiejtenie az "ü" betűket, amitől állandóan vidám hangulatunk volt: mehetunk, készuljetek, gyerunk...

Pedro	Regla

Ez a Peso akkoriban 13 Forintot ért, de nem használták fizetésre, mert úgynevezett tarhéta (Tarjeta) rendszer működött, amiért meghatározott árukat, meghatározott mennyiségben lehetett vásárolni és helyette Peso-t nem is fogadtak el. Így történt, hogy szinte mindenki közülünk ZENIT-E fényképezőgépet vásárolt, mert más hasznosat nem találtunk és ha akartunk, ha nem, fotózni kezdtünk.

Az IL 62-gépünk kanadai Montrealban tankolt meg, természetesen a repülőtéren csak a tranzitban lehettünk arra a pár órára. Hosszú fárasztó repülés után érkeztünk a Jose Marti-Habana terminálra, amikor nagykabátunkban kiléptünk a szabadba magcsapott a párás meleg levegő, eddig nem tapasztalt, furcsa érzés volt, ne felejtsük el ez 1980 februárjában volt!

Havannában egy kőralakú víziszínpadon léptünk fel, úgy kb. tíz méter tó választott el a közönségtől, nagyon látványos volt a világítás, ahogy a színes fények megfestették a színpad elején felszökő vízsugarakat.

Nagyítás kattintással

Zenekari blokkunk a koncerten

A gyengébb szállodánkért a gyönyörű táj és a mélységes nyugalom kárpótolt minket. A Piscina itt is a szállodán belül volt.

Holguín fantasztikusan szép hely. Szállásunk egy "El Bosque" nevű bungalow telepen volt, külön-külön lakhattunk és innen mentünk a következő koncertre.

Képek EL BOSQUE Hotelről
kattintás/album

Nagyítás kattintással

Együtt az egész csapat	Akik nem féltek a naptól

Camagüey-ben csak fellépésünk volt, nem mondok semmit róla: a kép magáért beszél. És ahogy a tengerparthoz tartoznak a pálmafák, ugyanúgy egy kubai sem képzelhető el szivar nélkűl:

Nagyítás kattintással

A TROPICANA revü Havanna egyedülálló látványossága. Volt szerencsénk a színpadán és a nézőterén is lenni, mert itt is volt egy koncertünk. Nagystílű a műsor, csak a zenekar 70 tagú, ebből a kórus 30 fő. A főszínpadon kívül színpad oldalt, színpad körbe a fákon, szinte megmozdult az ég.

A hivatalos nyelv a spanyol volt, amit nem beszéltünk. A legjobban Trombi technikusunk találta fel magát, annak ellenére, hogy semmilyen nyelvet nem beszélt. Beült a Cafeterria-ba kávét inni és mindössze csettintett az ujjával, annyit mondva: black és megkapta az italt.

Az ittlétünk alatt szerencsénk volt az időjárással, mert ez a tél Kubában olyan melegnek bizonyult, hogy még a kubaiak is kimentek hétvégén a tengerpartra, ami egyébként nem volt szokásuk.

Nagyítás kattintással

A "téli" kubai tengerpart

Végezetül, búcsúzóul a kedvenc pálmafás képem.