Legnagyobb élményünk Kovács katival a kubai turnénk bizonyult, egyrészről még nem kerültünk egy nap alatt a télből a nyárba, másrészről ilyen különleges országban még eddig nem voltunk.
Nagyítás kattintással
 |
Király Tomi tolmácsunkkal Reglával |
| |
| Kovács Kati, |
| Koncz Tibor, |
| Universal Együttes |
| 2 technikus (Roads) |
| |
 |
Csimi:Road, Lukács Laci, Koncz Tibi, Kovács Kati, Kovacsics Öcsi, Király Tomi, alul: Kapitány Gabi, Trombi: Road, Zwolenszky Feri. |
A kubaiak részéről 2 kísérőt kaptunk a lebonyolítására: Pedro volt a turné vezetőnk és Regla a Magyarországon tanult tolmácsunk. Reglában az volt a tündéri, hogy nem sikerült kiejtenie az "ü" betüket, amitől állandóan vidám hangulatunk volt: mehetunk, készuljetek, gyerunk...
 |
 |
Pedro |
Regla |
| |
|
|
|
Ez a Peso akkoriban 13 Forintot ért, de nem használták fizetésre, mert ugynevezett tarhéta (Tarjeta) rendszer működött, amiért meghatározott árukat, meghatározott mennyiségben lehetett vásárolni és helyette pezót nem is fogadtak el. Így történt, hogy szinte mindenki közülünk ZENIT-E fényképezőgépet vásárolt, mert más hasznosat nem találtunk és ha akartunk, ha nem, fotózni kezdtünk.
Az IL 62-gépünk kanadai Montreálban tankolt meg, természetesen a repülőtéren csak a tranzitban lehettünk arra a pár órára. Hosszú fárasztó repülés után érkeztünk a Jose Marti-Habana terminálra, amikor nagykabátunkban kiléptünk a szabadba magcsapott a párás meleg levegő, eddig nem tapasztalt, furcsa érzés volt, ne felejtsük el ez 1980 februárjában volt!
 Ami egyből szembetűnt: a sok öreg-régi veterán amerikai csotrogány. Jócskán folyt az úttestre a motorolaj. A közleke- dési lámpák előtt, a sávok közepén hosszú - már fekete - olajcsík egyre fényesedett a kereszteződés felé. Érdekes. hogy ennek ellenére sehol sem találkoztunk "lerobbant" autóval.
|
| |
Havannában egy kőralakú víziszínpadon léptünk fel, úgy kb. tíz méter tó választott el a közönségtól, nagyon látványos volt a világítás, ahogy a színes fények megfestették a színpad elején felszökő vízsugarakat.
Nagyítás kattintással
 |
Zenekari blokkunk a koncerten |
A gyengébb szállodánkért a gyönyörű táj és a mélységes nyugalom kárpótolt minket. A Piscina itt is a szállodán belül volt.
Képek a Hotelről |
Kattintás/album |
| |
Holguín fantasztikusan szép hely. Szállásunk egy "El Bosque" nevű bungalow telepen volt, külön-külön lakhattunk és innen mentünk a következő koncertre.
Nagyítás kattintással
 |
 |
Együtt az egész csapat |
Akik nem féltek a naptól |
Camagüey-ben csak fellépésünk volt, nem mondok semmit róla: a kép magáért beszél. És ahogy a tengerparthoz tartoznak a pálmafák, ugyanúgy egy kubai sem képzelhető el szivar nélkűl:
Nagyítás kattintással
A TROPICANA revü Havanna egyedülálló látványossága. Volt szerencsénk a színpadán és a nézőterén is lenni, mert itt is volt egy koncertünk. Nagystílű a műsor, csak a zenekar 70 tagú, ebből a kórus 30 fő. A főszínpadon kívül színpad oldalt, színpad körbe a fákon, szinte megmozdult az ég.
A hivatalos nyelv a spanyol volt, amit nem beszéltünk. A legjobban Trombi technikusunk találta fel magát, annak ellenére, hogy semmilyen nyelvet nem beszélt. Beült a Cafeterria-ba kávét inni és mindössze csettintett az ujjával, annyit mondva: black és megkapta az italt.
Az ittlétünk alatt szerencsénk volt az időjárással, mert ez a tél Kubában olyan melegnek bizonyult, hogy még a kubaiak is kimentek hétvégén a tengerpartra, ami egyébként nem volt szokásuk.
Nagyítás kattintással
 |
A "téli" kubai tengerpart |
Végezetül, búcsúzóul a kedvenc pálmafás képem.
|
