Felvételeinket kizárólag a Magyar Rádióban készítettük folyamatosan évenként, általában egyszerre két számot vettünk fel. A daloknak meg kellett felelnie a Sanzon Bizottság elvárásainak, ezek voltak az un. "Z" felvételeink.

A zenekar erőssége a vokál volt, mert "megszólalt". Tudniillik hiába szól öt torok öt szólamban, nem biztos, hogy van jellegzetessége és íze. A miénket meg lehetett különböztetni, mert egyéni volt, mindenki tudta hol a helye a hangjának.

Ez annyira így volt, hogy amikor Király Tomi hazajött Amerikából, összejöttünk a házavatójára és csak úgy elkezdtük a "Honky Tonk Woman" című vokális számot énekelni, 20 év elteltével is egyből "ráállt a hangunk" ugyanarra a hangmagasságra, próba nélkül. Mindannyiunk számára meglepő volt, mert a hangszeren hamar elfelejtünk mindent.

Nagyon sok rajongónk és közvetlen barátunk volt a vidéki falvakban, ahol ottlétünk alatt - ami nemcsak a játékidőre korlátozódott, mivel mindig a környékben aludtunk - sok kedvességben volt részünk és itt most konkrétan a "dávodi fiúkra " gondolok: különösképpen Tosi barátunk főztjére, az egyedülálló halászléjére és őzpörköltjére. foci meccseinkre. Dusnokon A Művelődési Ház mellett volt a pékség, ahol a buli végére, úgy éjjel 1 órára friss "kenyérlángost" sütöttek, csak nekünk. Ekkorra már jó flamósak voltunk és fantasztikus volt enni, aki ezt még nem kóstolhatta meg: az szegényebb ember!

Korszerűtlenek voltak ezek a Művelődési Házak, kályhafűtéssel, szegényes berendezéssel, de mindig megtelt lelkes közönséggel és otthon éreztük magunkat, mert szerették a zenénket és minket. Ezeknek a hétvégi táncos rendezvényeknek a hetvenes évek vége felé a DISCO vetett véget, mert nyílván kedvezőbb volt egy embert fizetni a lemezeivel - ráadásul eredetiben -, mint a zenekart. (5 zenész, 2 technikus, 1 mikrobusz, 1 szgk.)

Az volt a szerencsénk, hogy sok divatbemutatós műsorban meghívtak zenekarnak, mert pontosan és megbízhatóan kísértünk minden fellépő énekest, kottát tudtunk olvasni. Zongoristánknak "abszolút hallása" volt, ez kivételes adottság, amire büszkék voltunk és nagy segítség volt a munkánkban. Egy ilyen műsorban kerültünk össze Kovács Katival és ebből született egy közös elhatározás és közös produkció, amivel - Koncz Tibor közreműködésével - egészen 1986-ig jártuk nem csak az országot, hanem - ha nagyképű akarok lenni - az egész világot. Az országnak nem volt olyan pontja ahol ne léptünk volna fel,

-Külföldi közös fellépéseink:

A külföldi turnék már új gitárosunkkal Lukács Lacival zajlottak, aki 1978 évben érkezett a zenekarba. Laci egy új gitárhangszínt hozott a zenénkbe, ami a későbbiekben meghatározó volt úgy a saját szerzeményeinkben, mint külső szerzők dalainak hangszerelésében.