|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Kovacsics András | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 |
zenei oldala |
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Kezdőlap | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Történet 1962-1986 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A sánctól az Omegáig és azon túl |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
"Ha abbahagyod, kérhetsz bármit." |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Ez a mondat változtatta meg az életemet 1959-ben. Akkoriban a Dózsa síszakosztályában ugróként kerestem a határait, a száguldás és a magasság szerelmese voltam. Ám a sors hirtelen és kegyetlenül közbeszólt: egy versenytársam tragikus halála után a családom megrémült, és válaszút elé állított. Én pedig alkut kötöttem: gitárt és korcsolyát kértem. |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A sílécet letettem, a kezembe pedig odaragadt a gitár. Ahogy teltek a gyakorlással töltött órák, a hatvanas évek elejének kibontakozó beat-hulláma menthetetlenül magával sodort. Nem volt visszaút: ez a sodrás végül negyedszázadon át tartott, és négy különböző zenekarban, 25 évnyi színpadi létben csúcsosodott ki. |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
De a zene mellett ott volt a realitás és a szülői elvárás is. Az érettségi után egyenes út vezetett volna a továbbtanulás felé, ám a sors tartogatott még néhány kanyart. Először híradástechnikai műszerésznek tanultam, majd az Orvosi Egyetemmel próbálkoztam. Miután oda nem vettek fel, egy év kényszerű szünet következett, de nem adtam fel: 1962-ben sikeresen felvételiztem a Budapesti Műszaki Egyetemre. |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Az ezt követő öt év igazi kötéltánc volt. Nappal képletek, szigorlatok és mérnöki precizitás a BME-n, éjszaka pedig a dübörgő beat és a színpad az Omegában. Fiatal voltam, tele energiával, és bár embert próbáló feladat volt a kettőt egyszerre csinálni, megcsináltam: öt év alatt diplomát szereztem, miközben az ország egyik legmeghatározóbb zenekarában játszottam. |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Amikor végül választani kellett a mérnöki asztal biztonsága és a színpad szabadsága között, nem volt kérdés. A szívemre hallgattam, és a zenét választottam. Egy olyan utat, amely egy tragikus sísánctól indult, de végül a magyar rocktörténelem legfényesebb lapjaira vezetett. |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Igen, zenész voltam 25 évig! |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Ennek hiteles történetét szeretném - ahogy én megéltem - feleleveníteni. |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 |
Nagyítható A 25 év alatt négy zenekarban játszottam. Háromban alapító tag voltam, de voltam az Omega, majd később az Universal vezetője is. A történetek, a fotók, a zenék kizárólag csak azokról az időkről mesélnek, amíg együtt játszottunk. |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Így az Omega, Olympia, Syconor zenekarnál nem teljes a történet, mert nélkülem ment tovább és ez már az ő történetük. A három zenekarból már csak az Omega létezik, koncertezik. Az Universal együttesnél viszont kerek egész: együtt kezdtük és együtt fejeztük be. Arra gondoltam, hogy legjobb tudásom szerint megírom a történeteket és remélem azok olvassák, hallgatják, akiknek hasonló emlékeket ébresztenek mint bennem írás közben. Az oldal létrehozásának még az is célja, hogy az összegyűjtött és sikeresen megőrzött zenei felvételeimet, fotóimat publikussá tegyem. |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A könyvírás gondolata sokkal régebbi igény volt részemről, amikor már összeállt az egész anyag az interneten. Adta magát a megvalósítás, a menüpontokból lettek a fejezetek és magmaradt az öt rész, azaz a négy zenekar és egy személyes rész. Annyival szegényesebb a könyv, hogy a zenék és a videók nem tudnak megjelenni benne. |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hangszereim a 25 év alatt: | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Megjegyzés az első Cremona hangszeremhez: | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
2014 évben - örök használatra - a Rockmúzeumnak adományoztam, ahol méltó helyen, üveg-vitrinben került kiállításra, megtekinthető itt |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Budapest, 2005-11-17. Kovacsics Öcsi(Manapság: Kovacsics András) |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 |
||||||||||||||||||
|
