A "legendás 60-as évek" elején kezdtünk el gitározni és mihelyt le tudtunk játszani pár akkordot vagy dallamot, zenekart akartunk alapítani. Először egy zongorista mellé csapódtunk (Fraknói Pál, becenevén: Koszán) és egy Cupi nevü tenor szaxofonossal, Laux Józsi dobossal - Ciklon névvel próbáltunk. Kizárólag külföldi, ének nélküli zenekari számokat játszottunk olyan előadóktól, mint: Shadows, Ventures, Champs, Hurricanes... Később Laux, -aki inkább vonzódott a Jazz zenéhez- átigazolt a Benkó Dixiland-be, majd onnan jött vissza, de már az Omegába 1964-ben.

Más zenei élet volt, csak az értheti, aki benne élt, egyszeri és megismételhetetlen. Együtt tanultuk a beatzenét játszani és hallgatni az egész világgal, barátokkal, rajongókkal.

(Amikor a Könyvklubban Mecky lejátszott a körbeálló barátainknak egy egyszerű, három akkordból álló boogie menetet, felkiáltottak: de jó! Játszd még!)

Ez már 1962 évben volt. Ezt ma már - annak aki ebbe az adott szerteágazó, bonyolult zenei világba születik bele - nehéz megérteni, de akkor a jazz, operett, örökzöldön és olasz zenén kívül nem volt más, ami ettől eltért: forradalmian új volt. Nem voltunk megelégedve a sorsunkkal, hiába volt repertoárunk: nem tudtuk hol előadni. Az volt a menő, akinek "állandó" fellépési helye volt. Így szúrtuk ki magunknak a Hess András téren, a Várklubban játszó Próféta zenekart:

Már nem emlékszem melyikünk ötlete volt, de egyetértettünk abban , hogy

Elsőnek Gergelynek sikerült, mert nem volt bőgő a bandában. Majd "megcsinálta" a helyet Meckynek, mivel ritmus gitár is kell. Ketten pedig előkészítették számomra a gitáros cserét, így tervünket maradéktalanul megvalósítottuk: mindhárman a Próféta zenekar tagjai lettünk.

Bánkuti nem volt hosszú életű a zenekarban, így öten maradtunk. Új nevet választottunk - és mivel a Várklub BME diákszállás volt és mi a Műegyetemen tanultunk: Mecky építésznek, Gergely és én villamosmérnöknek, javaslatukra lett a nevünk Omega. Hozzáteszem eleinte nem szerettük,"hiszen ez nem is egy zenekarra utal" mondogattuk.

Így születik meg 1962 szeptember 23-án az OMEGA:

64-ig két szaxofonos is váltotta egymást: Láng Péter és Harmat László.

			1964-ben tudott csak csatlakozni a dobos barátunk, aki akkor "szabadult" a Benkó Dixiland-ből: Laux Józsi. Itt jegyzem meg, hogy Kóbor, Varsányi és Laux végeztek együtt a József Attila Gimnáziumban. Én pedig a híreszteléssel ellentétben a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban.
Láng Péter	Harmat László	Laux Józsi

	Szintén ebben az évben jött Wittek Mari, a felvételin Millie Small My Boy Lollipop című dalával győzött meg minket tehetségéről, így bővülhetett a reper- toárunk a női előadók számaival.		Utána, de még ebben az évben érkezett a "gyerek"- Somló Tomi (saxofon, ének), Tamás főfoglalkozású artista volt, így sokszor nélkü- löztük külföldi szerep- lései miatt.
Wittek Mari		Somló Tomi

Varsányi Gergely, Kovacsics Öcsi, Künsztler Tomi, Benkő Laci, Kóbor Mecky, fent: Láng Péter

Zenénk:

Szinte végig angol nyelven interpretáltuk a külföldi zenekarok számait, csak az utolsó évben: 1967-ben kezdtünk magyar számokat énekelni. Először a Payer András és S Nagy István szerzőpáros nekünk írott dalát:

címmel, majd amikor Mihály Tomi bekerült Varsányi helyére és hozta a kicsit duci barátját azzal, hogy hallgassuk meg: jó dalokat ír:

címmel. Ezt az utóbbit játszottuk az 1967 évi Táncdalfesztiválon, itt volt utolsó közös szereplésünk. A barát Presser Gábor volt.

A zenekar összeállítása hangszerek és évek szerint:

Erre határozottan emlékszem, mert, ez a három nap igen komoly problémát okozott a vizsgaidőszakomban, ennek függvényében irogattam fel vizsgáimat, A hétvégi klub után a hétfői vizsgára nem sok esélyem volt, de annál több a szerdaira és péntekire: 2 teljes nap tanulás.

Benkő Laci 2 interjúja a kezdeti időkről 1.Ifjúsági Magazin 1967 2. Popzenei Magazin 1982 megnyitás képre kattintással

Nekrológ:

2005 év Karácsonyára Zoltán János, - "rock-szakértő"- összefoglaló rock-történeti könyvet írt " Rockcirkusz" címmel - az elmúlt 45 év zenekarairól. Ebben a könyvben 2-2 oldal jutott a négyből két zenekaromnak, az Omega és Decca-Olympiának. Ez a hiányosság volt a végső késztetésem arra, hogy nekifogjak- a legjobb tudásom szerint - megalkotni "életművemet", azaz zenei munkásságom visszatekintő összegzésére. János információgyűjtéskor keresett meg, így kerülhetett sor az alábbi Omega kislemez elajándékozására az OLD MAN'S PUB-ban létrehozott Zenészmúzeum részére: Részletek a könyből --->