|
|||||||||||||||||||||||
|
|
||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||
TV műsor indult "Halló fiúk, halló lányok" címmel 1967 évben: |
|||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Egy korabeli, 1966 évi cikk az eseményről, ami olvasható. | |||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||
A címadó zenét játszottuk a sorozathoz, sajnos nincs meg a felvételem. Arra emlékszem, hogy nem mi énekeltünk, csak a zenét játszottuk fel. Vujcsics Tihamér híres volt arról, hogy hadilábon állt a határidők betartásával. Ez most sem volt másképpen, mert nem adta le hangszerelést kellő időben. Sőt előtte való nap magával vitte Lengyelországba, gondolván: megírja a vonaton és visszaküldi a partitúrát a vonatvezetővel, csak vigye be a Rádióba és kész. Ez eddig meg is történt: bekerült a stúdióba. Igen ám, de a hangjegyek a vonat rázkódása miatt nem mindig oda kerültek ahova a szerző szerette volna. - Lábjegyzetben meg is jegyezte: elnézést a vonat rázott. - Akik a partitúrát szétírják a Rádióban külön-külön a hangszerekre, szolgaian másolgatták, nekik nem feladatuk ismerni az összhangzattant. A karmester a fejét fogta a felvételen, hogy ez kikéri magának, majd odavágta a kottát. Végül elhalasztódott a felvétel, míg Tihamér visszaért. | |||||||||||||||||||||||
Aki a film végén sötét szemüvegben bejön az barátunk, Toncsev Iván. Volt egy Opel Karaván kombi autója, amivel jártunk a fellépésekre, éppen befértünk a cuccal együtt. Egyszer indulás előtt elromlott az autója, olyan szerencsénk volt, hogy a Nagyenyed utcán láttunk parkolni egy ugyanolyat. (Ez nagyon fontos volt, mert mindennek meg volt a konkrét helye a kocsiban.) Megvártuk, hogy ki ül bele és akkor könyörögve letámadtuk a vezetőt, aki végül megsajnált és kiszállított külföldre.
|
|||||||||||||||||||||||
|