|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A zenével kapcsolatban már megemlítettem Ádám fiamat, mert Ő viszi tovább a zenei vonalat családomban. Ezt az oldalt arra szánom, hogy mindhárom gyerekemet bemutassam, mert mindegyik gyermekemre másért ugyan, de büszke vagyok. Mikor kérdezik tőlem melyiküket szeretem jobban, csak azt szoktam válaszolni: "bármelyik ujjamat vágom meg, egyformán fáj."
És akik a Kovacsics nevet viselik és viszik tovább: Elsőszülött gyermekem Ádám, aránylag későn, 34 éves koromban született és ezt az aktív zenélésnek tulajdoníthatom. Csak mostanában gondolkodtam el azon, hogy nem véletlenül belőle lett muzsikus. Mivel 1986-ban álltam utoljára színpadon, 11 éves koráig a nyári balatoni koncertjeinken téblábolt és óhatatlanul érték a zenei hatások. Péter alig volt még akkor 3 éves, nem sokat volt a koncerteken. Nem szólva Lindáról, aki nem is látott fellépni. Annyi mégis közös bennük, hogy szeretik a zenét, életük része. Megmutatok a közelmúltból pár képet családi albumomból, mivel a családi ünnepek és összejöveteleken kívül is sok közös programunk van, ilyenek például: sízéseink, Lapozás képre kattintással
Budapest, 2008 szeptember 11. |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||