Lesiklás
 
 
     
 
A múlt
 
 
 
 
Fogadalmam, - hogy befejezem - csak a síugrásra vonatkozott. A téli hegy, a hó, a sízés szeretete nem múlik el csak úgy, fogva tart, míg élsz, míg csak bírod, űzöd ezt a sportot. Mivel, – mint általában mindenki – én is a lesiklással kezdtem, első képeim 14 éves koromból maradtak meg.
 
     
 
 
     
 
Nekem akkor a síterepet a Szabadság hegy jelentette, úgy méretében, mint elérhetőségében. Kevesen tudják ma már, hogy minden lejtőnek saját neve van, általában csak a Normafát ismerik, pedig abból is van Kis Norma és Nagy Norma, esetleg még az Anna-Rét lejtőt emlegetik. Ezen kívül van:
 
 
Sigray,
Delmár Kesergő
Egypróbás
Kétpróbás
Hárompróbás
Kis Egyetemi,
Nagy Egyetemi,
Fenyves,
Sánc-lejtők,
Kioszk sánc
Rideg sánc
Nagy sánc
Disznófő,
Jobbcső,
Balcső,
Cső,
Harangvölgy,
 
 
amikre emlékszem. 1955 évről beszélek, minden eszköz korszerűtlenebb, kezdetleges volt, eleinte él (kantni) nélküli lécek voltak. Jégen irányíthatatlan, életveszélyes volt, ezek voltak a Hickory fa sílécek. A sí hosszát úgy kellett megválasztani, hogy a testmagasság plusz 25 cm, így 215 cm-es léccel kezdtem a sízést. Képzelhetik a mai 150-160 cm hosszal szemben ez milyen hátrányt jelentett a fordulásokban, nem beszélve a él görbülettel rendelkező Carving sílécekről, ahol oldalirányú dőlésre egyből fordul.
 
     
 
Mégis a legnagyobb gondot a sícipő és a kötés okozta. Üzletben nem volt beszerezhető, nekem a Dózsás sícipőkészítő mestertől sikerült rendelnem bőrből, egy talpra épített kék felsőrésszel, persze előbb utóbb beázott, ha nem volt rendesen bepasztázva. A kötésről már a síugrásnál említettem a bőrszíjjal történő felkötözést, a másfél méter hosszú Langrimen karikán átvetve többször a cipőre tekerve – ugyan megbízhatóan átvitte az erőt a térdről a síre – komoly bukásnál lábtörést okozhatott. Mosolygunk ezen, összehasonlítva a mai - minden irányban kioldó – kötésekkel.
 
 
 
 
Plants: image 1 0f 4 thumb
  Plants: image 1 0f 4 thumb
     
Plants: image 1 0f 4 thumb   Plants: image 1 0f 4 thumb
 
     
  Plants: image 1 0f 4 thumb
Itt még ösztönösen síztem, bár a lesiklóversenyeken eredményesen, csak később - mikor már kiléptem az egyesületből – jött meg az igény arra, hogy szépen, szabályosan, zárt lábban tanuljam meg, persze magamtól.
 
     
 
Ha jól érzed magad, laza vagy, lógatod a botokat, utazgatsz a sílécen, egészen biztos, hogy rosszul sízel!
 
Sokan szégyellik, de a helyzet az, hogy a síelés egy póz, amit fel kell venni és ez egyáltalán nem kényelmes, de a síelés a fizika törvényein alapszik és csak egyféleképpen lehet csinálni, ezért nincs egyéni stílus és a jó sízők egyformának tűnnek.
 
    • Felsőtest szinte egyenes, térdek rárogynak a lécre, a cipő eleje tartja a sípcsontot.
    • Haránt csúszásban, keresztbe a lejtőn a felsőtest kitekerve lefelé fordul a völgy felé.
    • Testsúly mindig a alsó, völgylábon.
    • Hegyláb 3/4 cipőhosszal hosszal a völgyláb elé kerül.
 
     
 
Hát ez az, ami egyáltalán nem mondható kényelmesnek, természetesnek, majd amikor fordul az ellenkező harántcsúszásra, megfordul minden, mert a völgylábból hegyláb lesz.…
 
  Ez még csak a póz, és mitől fordul a léc?  
 
Egy olyan mozdulat, amikor emelt sarokkal eltaposol egy csikket, miközben testsúlyod áthelyezed a völgylábról a hegylábra, ami történhet úgy is, hogy fellépsz a felső, hegylábra. Amikor valaki párhuzamos lécekkel sízik, szinte mindig egylábon sízik, olyan intenzívek a mozdulatai, a terheletlen láb ottmarad a terhelt mellet.
 
     
  Látható, hogy ezért nehéz a sízés, ennyi mindenre kell figyelni egyszerre.  
     
 
Már 25 éves voltam, amikor megtudtam: miért kell a 3/4 cipőhosszal előbbre tolni a felső lábat az alsó elé. (Barátom, régi zenésztársam, a FUTURÁMA zenekarból - kiváló síző -– Farkas Gyuri jóvoltából.)
 
 
Az alsó térdnek be kell férnie a felső mögé azért, hogy az alsó, völgysí jobban tudjon élezni, minél meredekebb a pálya annál inkább szükség van erre. Hát nem egyszerű? Tessék kipróbálni!
 
     
  Saját tapasztalatom alapján sikerült összevonni egyes mozdulatokat, amit közkinccsé teszek:  
     
 
Elindulok csak úgy lazán a lejtőn, a következő pillanatban magam alá húzom a sarkam, ezzel rároggyant a térdem a sílécre, alsó karok vízszintesre felhúzva, felvettem a pózt.
Megindítom a fordulást és már csak 2 mozdulatra figyelek:
  • Mivel az völgylábon állok, a hegyláb térdem rácsúsztatom a másik térdemre, szinte "ráültetem". (Ezzel a 2 sí zárt és párhuzamos.)
  • Nem a felsőtestem fordítom a völgy felé, hanem a völgy oldali kezem viszem hátra, ami értelemszerűen fordítja a vállammal a felsőtestem is a völgy felé.
 
     
 
Ha tartom a pózt erre a két mozdulatra igazán nem nehéz figyelni. Azért azt hozzáteszem, hogy nem kezdőknek ajánlom, hanem akik képesek rá és akarják fejleszteni sí tudásukat.
 
     
 
Meghatározó élmény volt számomra - amikor "kinőttem" a Szabadsághegyet és nekiindultunk az Alacsony Tátrába. Tále utáni emelkedőkön egyszer csak megpillantottuk a hegyet, kis hangyáknak látszó sízőkkel megjelent előttünk a Chopok hófehér déli oldala. Fantasztikus és csodálatos volt, - a zenénél használtam a meghatározást, hogy - egyszeri és megismételhetetlen!
 
     
  A jelen  
     
 
Családomon belül mindenkit "megfertőztem" a sízéssel, egyáltalán a téli havas hegy szeretetével és számomra teljesen mindegy, hogy mivel űzi a sportot, Snowboarddal vagy sível, csak ott legyen. Kevés családban fordul elő, hogy a legidősebb (37 éves) gyerek is szüleivel együtt utazik közös programra. Idén még Martin unokám is jön velünk, de még csak "mezítláb". (Síző körökben így mondják, hogy sí nélkül.)
A közelmúltból egy pár fotó és videó az alábbiakban:
 
     
 
 
     
 
 

 

Videó a sízésről:
A sízésünk helye: Innsbruck, Axamer Lizum.
Ideje 2008 február.
Ugyan az ötnapos sízésen 22-en voltunk, családdal, barátokkal, ezen a filmen csak öten szerepelünk, rajtam kívül Linda, Péter, Ádám, párjával Gabival.
Linda bordozik: ruhája kék dzseki fehér csíkkal, fekete sínaci.
Gabi (UNIQUE) sízik: ruhája kék dzseki, fekete sínaci.
Péter bordozik: barna szerelés.
Ádám (UNIQUE) sízik és csak a 3. filmben a végén tűnik fel, Ő a "Cameramann".
Én sízek: piros felső, fekete sínadrág.
 

 

 
 
     
 
 

 

Amikor unoka a nagyapjával együtt sízik nincs annál jobb élmény, főleg, ha azt is figyelembe vesszük, hogy kereken 70 év a korkülönbség.

 

 
 
     
 
 

 

2012, December: Fanningberg Péter fiamma, elősízés:

 

 
 
     
  Budapest, 2012-12-09  
     
,