Lesiklás

Fogadalmam, - hogy befejezem - csak a síugrásra vonatkozott. A téli hegy, a hó, a sízés szeretete nem múlik el csak úgy, fogva tart, míg élsz, míg csak bírod, űzöd ezt a sportot. Mivel, – mint általában mindenki – én is a lesiklással kezdtem, első képeim 14 éves koromból maradtak meg.

Nekem akkor a síterepet a Szabadság hegy jelentette, úgy méretében, mint elérhetőségében. Kevesen tudják ma már, hogy minden lejtőnek saját neve van, általában csak a Normafát ismerik, pedig abból is van Kis Norma és Nagy Norma, esetleg még az Anna-Rét lejtőt emlegetik. Ezen kívül van:

amikre emlékszem. 1955 évről beszélek, minden eszköz korszerűtlenebb, kezdetleges volt, eleinte él (kantni) nélküli lécek voltak. Jégen irányíthatatlan, életveszélyes volt, ezek voltak a Hickory fa sílécek. A sí hosszát úgy kellett megválasztani, hogy a testmagasság plusz 25 cm, így 215 cm-es léccel kezdtem a sízést. Képzelhetik a mai 150-160 cm hosszal szemben ez milyen hátrányt jelentett a fordulásokban, nem beszélve a él görbülettel rendelkező Carving sílécekről, ahol oldalirányú dőlésre egyből fordul.

Mégis a legnagyobb gondot a sícipő és a kötés okozta. Üzletben nem volt beszerezhető, nekem a Dózsás sícipőkészítő mestertől sikerült rendelnem bőrből, egy talpra épített kék felsőrésszel, persze előbb utóbb beázott, ha nem volt rendesen bepasztázva. A kötésről már a síugrásnál említettem a bőrszíjjal történő felkötözést, a másfél méter hosszú Langrimen karikán átvetve többször a cipőre tekerve – ugyan megbízhatóan átvitte az erőt a térdről a síre – komoly bukásnál lábtörést okozhatott. Mosolygunk ezen, összehasonlítva a mai - minden irányban kioldó – kötésekkel.

Itt még ösztönösen síztem, bár a lesiklóversenyeken eredményesen, csak később - mikor már kiléptem az egyesületből – jött meg az igény arra, hogy szépen, szabályosan, zárt lábban tanuljam meg, persze magamtól.

Ha jól érzed magad, laza vagy, lógatod a botokat, utazgatsz a sílécen, egészen biztos, hogy rosszul sízel!

Sokan szégyellik, de a helyzet az, hogy a síelés egy póz, amit fel kell venni és ez egyáltalán nem kényelmes, de a síelés a fizika törvényein alapszik és csak egyféleképpen lehet csinálni, ezért nincs egyéni stílus és a jó sízők egyformának tűnnek.

Hát ez az, ami egyáltalán nem mondható kényelmesnek, természetesnek, majd amikor fordul az ellenkező harántcsúszásra, megfordul minden, mert a völgylábból hegyláb lesz.…

Egy olyan mozdulat, amikor emelt sarokkal eltaposol egy csikket, miközben testsúlyod áthelyezed a völgylábról a hegylábra, ami történhet úgy is, hogy fellépsz a felső, hegylábra. Amikor valaki párhuzamos lécekkel sízik, szinte mindig egylábon sízik, olyan intenzívek a mozdulatai, a terheletlen láb ottmarad a terhelt mellet.

Már 25 éves voltam, amikor megtudtam: miért kell a 3/4 cipőhosszal előbbre tolni a felső lábat az alsó elé. (Barátom, régi zenésztársam, a FUTURÁMA zenekarból - kiváló síző -– Farkas Gyuri jóvoltából.)

Az alsó térdnek be kell férnie a felső mögé azért, hogy az alsó, völgysí jobban tudjon élezni, minél meredekebb a pálya annál inkább szükség van erre. Hát nem egyszerű? Tessék kipróbálni!

Elindulok csak úgy lazán a lejtőn, a következő pillanatban magam alá húzom a sarkam, ezzel rároggyant a térdem a sílécre, alsó karok vízszintesre felhúzva, felvettem a pózt.
Megindítom a fordulást és már csak 2 mozdulatra figyelek:

Ha tartom a pózt erre a két mozdulatra igazán nem nehéz figyelni. Azért azt hozzáteszem, hogy nem kezdőknek ajánlom, hanem akik képesek rá és akarják fejleszteni sí tudásukat.

Meghatározó élmény volt számomra - amikor "kinőttem" a Szabadsághegyet és nekiindultunk az Alacsony Tátrába. Tále utáni emelkedőkön egyszer csak megpillantottuk a hegyet, kis hangyáknak látszó sízőkkel megjelent előttünk a Chopok hófehér déli oldala. Fantasztikus és csodálatos volt, - a zenénél használtam a meghatározást, hogy - egyszeri és megismételhetetlen!

Családomon belül mindenkit "megfertőztem" a sízéssel, egyáltalán a téli havas hegy szeretetével és számomra teljesen mindegy, hogy mivel űzi a sportot, Snowboarddal vagy sível, csak ott legyen. Kevés családban fordul elő, hogy a legidősebb (37 éves) gyerek is szüleivel együtt utazik közös programra. Idén még Martin unokám is jön velünk, de még csak "mezítláb". (Síző körökben így mondják, hogy sí nélkül.)
A közelmúltból egy pár fotó és videó az alábbiakban:

	Videó a sízésről: A sízésünk helye: Innsbruck, Axamer Lizum. Ideje 2008 február. Ugyan az ötnapos sízésen 22-en voltunk, családdal, barátokkal, ezen a filmen csak öten szerepelünk, rajtam kívül Linda, Péter, Ádám, párjával Gabival. Linda bordozik: ruhája kék dzseki fehér csíkkal, fekete sínaci. Gabi (UNIQUE) sízik: ruhája kék dzseki, fekete sínaci. Péter bordozik: barna szerelés. Ádám (UNIQUE) sízik és csak a 3. filmben a végén tűnik fel, Ő a "Cameramann". Én sízek: piros felső, fekete sínadrág.