Talán csak az ős-, "fekete öves" omegások emlékeznek a jelen memoár szerzőjére, Kovacsics Öcsire, alias Rétháti Kovacsics Andrásra, a hatvanas évek elején induló Omega együttes egykori szólógitárosára és vezetőjére. Kötete, melyet barátja, Borsós Károly, Charlee unszolására kezdett írni, igazából internetes honlapjának írásos lenyomata. Az élő legendának számító rockzenész játéka hallható az első hat Omega kislemezen, az Ezek a fiatalok című filmzenealbumon, valamint a Syconor, a Universal, Kovács Kati és mások kis- és nagylemezein, válogatásalbumokon, továbbá számos rádió, tévé és filmfelvételen, így például az Extázis 7-től 10-igben is, az Olympia együttes tagjaként. A több, mint negyedszázados zenei pályafutását összefoglaló, - részben önéletrajzi, részben rocklexikon jellegű - visszaemlékezésében a magyar rock hőskorának legnagyobb alakjai bukkannak fel. Öcsi későbbi zenei pályájának összefoglalása is legalább annyira hiánypótló, mert kevés hiteles információ maradt fenn az olyan, a kultúrpolitika által mesterségesen feledésre ítéltetett rockbandák munkásságáról, mint a Decca, az Olympia, a Syconor, a Universal, vagy a Rodeo Trió. A sztorik alapja általában a mindig furcsa hazai kultúrélet, amely például olyan groteszk helyzetet is produkált, mint amikor a szerzőnek abban a makkoshotykai (Zemplén) művelődési házban kellett koncertet adnia, amelyet "államosítással" az egykori családi kúriájukból alakítottak ki az elvtársak. A korabeli képekkel, plakátokkal, újságcikkekkel, levelekkel és lemezborítókkal gazdagon illusztrált könyvhöz Keresztes Tibor, a beat korszak number one DJ-je, mindenki Cintulája írt közvetlen hangú, a legfiatalabb generációt is megszólító előszót. Kovacsics András a Személyes című, utolsó fejezetbe gyűjtötte írásának netes reakcióit, valamint felmenőire és leszármazottaira, a nemes Kovachich családra vonatkozó adatokat. A korszak kedvelőinek kötelező, mindenki másnak érdekes, tanulságos olvasmány.