Kovacsics triumvirátus
 
     
 

2021 februárjában teljesen váratlanul hírt kaptam Amerikából Kovacsics Berci közeli rokonomtól, akiről ugyan tudtam, hogy létezik, de soha nem találkoztunk.  Nagyon örültünk egymásnak és sűrű levelezésbe kezdtünk. Így került szó László bátyámról is, akiről tudott Berci, de soha nem találkozott vele sem, ezért megadtam Brazíliában elő László címét és közöttük is megindult az ismerkedés. Így jött létre a Triumvirátusunk, a három legöregebb Kovacsics nemzetközi szövetsége.
(Mindhárman ízig-vérig magyarok vagyunk, de ketten más országban élünk.)

 
     
  Plants: image 1 0f 4 thumb  
     
  Berci első, jelentkező levele:  
     
 
 

 

"Kedves András!
:Már régóta szándékozom írni Neked, de mindig halasztgattam a dolgot, míg rájöttem, hogy túl öreg lettem közben és most már itt az ideje, megtegyem, amit akarok.
 
Az apám, Gyula es a Te nagyapád, Lajos, testvérek voltak, tehát közeli rokonok vagyunk, de én soha nem találkoztam Veled, részben azért, mert én 1956 óta az USA-ban élek. Apáddal azonban találkoztam többször is, részben, mint kis srác, amikor még Magyarországon éltem, részben az időnkénti budapesti látogatásom alatt. Utoljára a utolsó évében volt nálunk.
Persze hallottam az Omegáról, (ki nem hallott volna),  és tetszik az igen tartalmas honlapod. Láttam, hogy érdekel a családfa kutatás és ezért a tudomásodra akarom hozni, hogy az apám összeállított egy igen részletes képes családfát az őseinkről, dátumokkal együtt.
Ha érdekel, nézd meg, ha akarsz, csinálj róla magadnak digitális képeket a honlapod számára, Zsuzsa nővérem szívesen látna (én nem utazom, amíg ez a vész állapot fennáll). Ágnes testvéred kapcsolatban van a Zsuzsával egyébként.
Végül csak annyit, hogy érdekel az a nemrég megjelent könyved engem is, meg a fiamat is. Stephen ismeri a családunkat, egy évet Budapesten töltött az Előkészítő Intézetben, a zene mindig is érdekelte, (annak idején egy tradicionális japán húros hangszerrel szórakozott), de mint diplomata működik.
ölel, Berci"

 

 
 
     
 
Megörültem Berci levelének, mert hallottam, hogy nagy ismerője Kovacsics család történetének, ugyanis kicsit zavart, hogy anyai ágon a Meczner családomról többet tudok, annal ellenére, hogy a Kovacsics nevet viselem, hát ezt most bepótolom és leszármazottaink rendelkezésére bocsájtom.
 
     
 
 
 
rétháti Kovacsics család címere
 
     
 

Családunk Horvátországból ered. Sok szívből és lélekből magyar eredetű család vagyunk, amiről számos családi név tanúskodik, mint az aradi vértanú Damjanich János és több aradi vértanú társa. Emellett sok családnév pedig magyarosított, mi sem jobb példa erre, mint Petőfi Sándor, aki Petrovicsnak született. A Kovachichok  harcoltak a török ellen generációkon keresztül, mint a végvári hősök a horvát születésű Zrínyi Miklós és ugyancsak délszláv eredetű Jurisich Miklós és sokan mások

 
 

A horvátországi Kovacsics (akkoriban Kovachich) család 1606-ban kapta nemesi címet - Prágában -, Habsburg Rudolf magyar királytól, aki a német-római császári címet is viselte. Ez az év történelmi jelentőségű, ugyanis ekkor volt vége a 15 éves török elleni háborúskodásnak, amit a zsitvatoroki béke megkötése hitelesített, és ami a török hegemónia hanyatlásának volt a kezdete.  A nemesség adományozása nyilván a Kovachichok  törökellenes helytállását ismerte el az évekig tartó háborúskodás alatt.

 
 
Az igazi békeidő azonban még messze volt, a Kovachichok vidéke harci csatározások területe maradt. A viszontagságos  idők alatt a Kulpa folyó környéki Kovachich birtoktokok török kézbe kerültek, és a nemesi oklevél is elkallódott, amikor a család dél-Magyarországra került, hogy ott folytassa a török elleni harcot majd később bekapcsolódjon a törököktől megszabadult del-Magyarország közügyeinek megszervezésében. 
 
     
 
A Kovachich család első fészke Magyarország területén a Bács-Bodrog megyében lévó Kúlán volt, ahol már békés életet élhettek, török veszélytől mentesen. Kovachich Gáspár, a megyei közigazgatás megszervezésében vett részt, mellete pedig ludaspusztai birtokán gazdálkodott. A 18. század elejére a család az Antunovits, Delimanich, Vojnits és báró Rudics, bácskai családokkal került szoros rokonsaába, akik a mi családunkkal hasonló múltra tekintettek vissza, és főként Szabadkán, Bácsalmáson, Hódságon és környékén éltek. A Kovachich család olyannyira gyökeret vert a Bácskában, hogy Kúlán egy Kovachich sírbolt létesült, ami jelenleg is látható.
 
     
   
 
Kovachich Gáspár Delimanich Johanna
1776-1829 1788-1849
 
     
  Kovachich Gáspár elsőszülött fia Gyula volt. Mivel mind a négy következő generációban is volt egy Gyula, Gáspár elsőszülött fia Gyula I-ként szerepel.  
     
   
 
Kovacsics Gyula I Wurmb Matild
1816-1882 1830-1852
 
     
  Plants: image 1 0f 4 thumb
Gyula I igen jelentős szerepet töltött be a családunk történetében. Megerősítette a családunknak 1606-ban adományozott nemességet egy okirattal, amelyet az ő kérésére a bécsi Császári Udvar bocsájtott ki 1866 július 8-án.
(A kérelmet tartalmazó beadvány másolata a családunk birtokában van a Bethlen udvari Kovacsics lakásunkban.)
Ugyanaz az okirat a család rétháti birtoka után szentesítette a rétháti előnév használatát a család összes törvényes leszármazottja számára. Gyula I volt továbbá az újaradi temetőben lévő családi sírbolt megalapítója, ahol jelenleg 12 Kovacsics családtag van eltemetve.
 
     
   
 

Gyula I a munkássága alatt főként a vármegye szolgálatában dolgozott, majd nyugdíjba vonulása után költözött Újaradra, ahol, mint gróf Zselénszky Róbert jogügyi tanácsosaként működött még jó néhány évig. (Az újaradi Zselénszky kastély jelenleg is jó állapotban van.)

 
     
 

Wurmb Matild fiatalon, 22 évesen halt meg. E mögött egy történet rejlik:
Gyula I-nek három felesége volt.
Az első feleség, Paál Amália, és az első gyerek nem élték túl a szülést, a dél-dunamenti (szerbiai) Palánkán vannak eltemetve.
A második feleség, Wurmb Matild, ugyancsak fiatalon halt meg, hasonló körülmények között. Matild azt hiszem három gyereket hagyott maga mögött. A több gyerekes, özvegyen maradt Gyula,
harmadszor is megnősült, a gyerekei számára már ismert asszonyt vett el, éspedig Wurmb Matild testvérét, Leopoldinát. Ilyesmi ritkán fordult elő a nagyvilágban, de a mostoha anya így legalább nem idegen személy lett. Praktikus megoldás.
Gyula II anyja Matild volt, ezért van Matild képe az őseink között.

A Kovacsicsok (kezdetben Kovachich) előszeretettel házasodtak délszláv családokba, a galéria mutat több példát erre, van ott Antunovics, Delimanics, Vojnits, atyafisági viszony volt a báró Rudics családdal. Édesapám kapott a Rudics Alapítványtól stipendiumot a tanulmányai idején.

A nemzeti hovatartozás felöl nem volt azonban kétség, Egy Antunovics unokatestvér tizenéves korában beállt katonának Klapka seregébe és hősi halált halt a Komáromi csatákban. A neves költő, Tóth Kálmán írt egy verset is barátjához Antunovics Kálmánhoz. A történetet megírta egy kiadványban az egyik Kovacsics fiú, talán a nagyapád.

A komáromi vár védelménél harcolt Egressy Béni, anyai ükapám öccse is. Ő komponálta a Klapka indulót, amit mostanság is játszanak katonai szemlék alkalmából.

 
     
 
A triumvitátus legközelebbi közös ősei:
 
     
   
 
Kovacsics Izebella Kovacsics Gyula II
1857-1917 1849-1930
 
     
   
     
     
 

Berci levelei szolgálják ugyan az alábbi szöveget, de helyenként változtatásra volt szükség, hogy a számos külön levélben írottakat össze lehessen hangolni egy folyamatos, egységes történetté. 

 
     
 
Kovacsics Gyula II (1849-1930) Nagyapámnak három fia lévén, várható volt, hogy a három fiútestvér útján ez a Kovacsics család majd bővül és szerteágazik, de nem így hozta a sors. Csak egy ág maradt belőlük Kovacsics néven az Ó-hazában, a Te családod. (Dezsőnek van ugyan egy Kovacsics unokája, de a családja Spanyolországban él), Szóval úgy mondhatni, hogy idővel ritkaság lett belőlünk. Ez külön ok arra, hogy törődjek az ilyen kapcsolattal, hiszen én egyébkent is mindig fontosnak tartottam a családi kapcsolatok ápolását. Én a két gyerekem nevében is beszélek, mert számukra Magyarország szentimentális szülőhaza, pusztán a  spontán családi kapcsolatok kialakulása alapján. Mindketten ápoljak ezeket a kapcsolatokat és jártasak sok mindenben, ami magyar vonatkozású.
 
 
Gyula II Zomborban született, a marosmenti Máriaradnán volt az esküvője Izabellával. Temesváron élte élete legfontosabb részét, ahol az Árvaszék es a Vöröskereszt Egylet elnöke volt, felesége Izabella rendkívül sok jótékonysági tevékenységben vett részt, amiért megkapta a magas rangú Vöröskereszt Érdemjegyet, ami most is megvan nálunk. A Mercy utca es a Főtér sarkán lakott a család, ami a város régi stílusú és elegáns része, a múlt század végen rendbe hozták az épületeket. A Főtér impozáns, ott van a Főtemplom, a régi püspöki palota, a Savoyai Eugén volt palotája. ami most egy múzeum és ott van a régi Megyeház, aminek az épületében lakott a Kovacsics család. Temesváron nőtt fel Lajos I és Gyula III, akik a Piaristáknál voltak gimnazisták. Az I Világháború alatt költözött a család Aradra, ahol a már nyugdíjban lévő öregebb Gyulát kineveztek Közellátási Kormánybiztosnak, hogy enyhítsen a háborús  élelmezési zavarokon. Gyula II maradt az aradi otthonában a Trianon után is, és ott halt meg 1930-ban. Ő volt az utolsó családtag, akit az Újaradi Temetőben lévő Kovacsics sírboltban helyeztek el örök nyugalomra. A sírbolt most is jó állapotban van, a 2000-es évek elején a sírboltot körülvevő vaskerítést Zsuzsa nővérem festette ujjá."
 
     
 
 
Kovacsics Gyula II a Császári Vaskorona Rend III. osztályának a lovagja volt.
 
A Császári Vaskorona Rend története páratlanul messzire, a krisztusi legendák dejébe nyúlik vissza.
A legenda szerint Krisztus feszületének az egyik vasszöge megmaradt és Nagy Konstantin (271-337), első keresztény Római Császár udvarába került, ahol, mint ereklyét tartották tiszteletben.
Onnan Lombardiába került a vasszög, ahol beleépítették a Lombard királyok koronájába és ezzel a kereszténység legmagasabb tiszteletben tartott koronája lett.
Ezzel koronázták évszázadokon keresztül a Német-Római Császárokat.
Amikor Napoleon tekintélyt akart teremteni magának, alapított egy Vaskorona Rendet, miután császár lett, annak ellenére, hogy ő maga verte szét a Német-Római Birodalmat. I. Ferenc Osztrák Császárnak tetszett a Vaskorona Rend gondolata és megalapította az Osztrák Császári Vaskorona Rendet, ami a Monarchia egyik legmagasabb kitüntetése lett egészen 1918-ig.
Az ősrégi Lombard Vaskoronát az olaszországi Monza Katedrálisában őrzik.
 
 
 
     
 

Lajos I (1881-1916) Gyula II elsőszülött fia volt, a Temesvári Piaristáknál érettségizett, majd jogot végzett Pesten, Édesapja példáját követve, az Árvaszéknél kezdte a pályafutását.
Több munkát publikált, többek között egy monográfiát az anyai nagyanyjának az öccséről, Antunovits Kálmánról, aki hősi halált halt a Szabadságharc idején, 16 éves korában.
A munka, amely megtalálható a Bethlen udvari Kovacsics könyvtárban, tartalmazza a neves író, Tóth Kálmán barátjához írt búcsú versétis.Lajos I
Szüry Ludovikát vette feleségül, két gyerekük született: Lajos II (1907-2002) és Mädy ().
Az újaradi kriptában nyugszik, korai halálának körülményei ismeretlenek

 
     
 

Kovacsics Dezső (1885-1938) Kolozsváron végzett jogot. Rész vett az 1919-es kommunista diktatúra elleni összeesküvésben, de leleplezték őket és a hírhedt Lenin legények - a Parlament pincéjében - a társaival együtt súlyosan bántalmazták. Martinelli, olasz ezredes antant képviselő közbenjárása mentette meg az akasztófától, azonban az egyik kezére - vallatások eredményeként - nyomorék maradt.

Mint Baja - szabad királyi város -, Bács Bodrog és Békés megye főispánját, a Körösök 1925-ös nagy árvize idején kineveztek Árvízvédelmi Kormánybiztosnak. Az árvíz levonulása után pedig az újjáépítést szorgalmazta teljes energiájával. Munkájának elismeréséül, a hálás vésztői közösség az újjáépült város egyik részét Kovacsics-falvának, a másik újjáépült városrészt Horthy-falvának nevezte el.

Vésztő számára Kovacsics Dezső továbbra is jelentős személynek számit, mi sem bizonyítja jobban, mint 2015-ben, - születésének 130. évfordulója alkalmából - Magyari Barna egy megemlékező előadást tartott (A két címerre kattintva olvasható a teljes prezentáció)

 
   
   

 
   
Politikai tevékenysége után Kovacsics Dezső mint gyárigazgató működött, egészen 52-eves korában bekövetkezett haláláig. Édesapám szerint bátyjának korai halálát nagyrészt a kínvallatások alatt elszenvedett sérülések okozták
 
       
   
Dezső gyerekeinek, Ádámnak és Mártinak, nem volt megadva a boldogulás lehetősége a második világháború utáni kommunista világban. Súlyos bűnnek számított, hogy édesapjuk részt vett az 1919-es kommunista ellenes összeesküvésben és főispán is volt a Horthy-korszakban. Ádám a feleségével és a hadiözvegy Márti a 8 éves fiával megpróbáltak disszidálni 1947-ben. Ádiéknak sikerült, Mártiékat elkapták, de aránylag csekély büntetéssel megúszták. Ádiék végül Bécsben telepedtek le, miután Chilében éltek egy darabig. Ádi fia, ifjú Ádám, Barcelonában él, mint műfordító, leánya Bogotában karmester férjével.
 
       
   
1983-ban, amikor meglátogattam őket Bogotában, Márti mutatta nekem azt a nyakláncot és amulettet, amit édesanyámtól kapott, és állandóan visel. Édesanyámtól kapta, amikor mint serdülő lány a családjával együtt visszatért Budapestre egy szentimentális vizit alkalmából.
 
       
 
Apám Gyula III (1895-1987), Pesten végzett jogot és a pályáját  gróf Károlyi József, Fejér megye főispán mellett kezdte, mint főispáni titkár A kapcsolat Károlyi Józseffel meghatározó jelleggel bírt, és a családdal való kapcsolat - 20. század viharos évei ellenére is - folyamatosan fennmaradt a mai napig. A főispáni titkárság után a Belügyminisztériumban dolgozott, ahonnan a kommunisták már 1945-ben, - 50 éves korában -, kitették. Utána segédmunkásként kereste a kenyerét, egészen a nyugdíjazásáig.

Apámnak egyébkent szoros kapcsolata volt a nagynénéddel, Madyvel, miután Lajos nagyapád fiatalon meghalt es a nagyanyád, Lulu néni, rokkant lett. Apám, aki sokáig volt agglegény, vitte fiatal Madyt a bálokra, mint chaperon, mert akkoriban az volt  a dolgok rendje módja. Apámban nagyon élt a családi összetartás gondolata.
 
 

Érdekességként
említem, hogy szüleim egy ilyenfajta alkalommal találkoztak össze legelőször, Apám megjelent a Mädyvel, Anyám pedig a bátyjával egy összejövetelen a belvárosi Apostolokban. Egy évre rá volt a szüleim esküvője, Mädy pedig rövidesen férjhez ment Ferentzy Miklós tüzértiszthez. 
 
 
Nagyítható!
 
   
   
 
   
  Tovább a születési és halálozási évszámokhoz >>
 
 
 

Édesapám lelkes őskutató volt és ennek eredménye a fenti portré gyűjtemény, ami Zsuzsa, nővérem lakásában, csaknem az egész falat díszíti . A bal felső sarokban látható Egressy Gábor, a Nemzeti Színház egyik alapító tagja, akinek az öccse, Egressy Béni, a Szózat zeneszerzője.

 
 

Egy pár szó arról, hogy bar Te meg én hasonló korúak vagyunk, akkor hogyan lehetséges az, hogy II. Gyula neked a dédapád, nekem pedig a nagyapám. Azért alakult így, mert II. Gyula legidősebb fia, Lajos, (a dédapád) és a legfiatalabb fia, III. Gyula, (az én Apám) között, kozel húsz év korkülönbség volt. Add ehhez, hogy Lajos nagyapád fiatalon nősült (24 évesen), Apám pedig elég későn (36 évesen). Így lett az, hogy a Te Édesapád megszületett azt hiszem 1907-ben, rám pedig nem került sor 1936-ig, ritka nagy korkülönbség unokatestvérek között. Fiatal koromban nem is értettem, hogy a csaknem 30 evvel idősebb Édesapád, hogy lehet az unokatestvérem, amikor olyan idős volt nekem, mint egy nagybácsi. Aztán lassan hozzászoktam. Egyébkent én vagyok a IV. Gyula, mert az igazi nevem Kovacsics Gyula Bertalan.

 
 

Eseménydús életemben gyermekeim voltak mindig is a legközelebbiek, annak ellenére nem tudtam ideális családi életet teremteni.

 
  Plants: image 1 0f 4 thumb

Lányom, Jennifer, 1966-ban született. Egyik megnyerő tulajdonsága a számomra, hogy mélyen  a szívébe zárta a magyar gyökereit. Egyik jele ennek az, hogy 1990-91 tanévben, öccsével együtt Budán éltek és elvégeztek egy intenzív magyar kurzust az Előkészítő Intézetben, azóta is vissza -, visszatér Magyarországra,  vagy velem, vagy nélkülem. Egyébkent a számomra az élete továbbra is egy engima, tele van meglepetésekkel még most is, nem tudom, hogy életem hátralévő néhány éve elég arra, hogy megfejtsem a rejtélyt.

 
     
  Plants: image 1 0f 4 thumb
Fiam, Stephen, 1970-ben született, az ő élete Jenniferrel ellentétben, egy nyitott könyv előttem. Tizenéves korában mondta nekem, hogy számára a legfontosabb érdeklődés, hogy minél jobban megismerje a nagyvilágot.
Láttam rövidesen, hogy nem tréfál, mert pár évre rá saját pénzen körülutazta a világot. Diplomata lett belőle. Állomásozott Nigériában, Kirgizisztánban, Japánban, (beszél Japánul) és ősszel megy Libanonba (miután leteszi az arab nyelvvizsgát). Tehát hű maradt az ifjú kori ambíciójához.

Stephen felesége Hizuru és két leánya Reika (középen) és Marika (jobb oldalon). Manapság főként csak fesztiválokra vagy rendkívüli alkalmakra öltöznek kimonóba.
 
     
  Anyai águnkról egy pár érdekesség:  
     

 

 

Édesanyám, Kondor Sára, felmenői között a művészi beütés nyilvánvaló.  Édesanyám anyai dédszülei között van Egressy Gabor, felesége Szentpétery Zsuzsanna és Telepy György, színészek, ide sorolható továbbá Szentpétery Zsigmond, Egressy Gábor sógora is, mind a négyen a Nemzeti Színház alapító tagjai voltak. A Nemzeti Színház ünnepi megnyitóján mind a négyen felléptek a "Belizár" című 3 felvonásos darabban. Korábban ők a vándorszínészek viszontagságos életét élték, hivatásukkal nagyban elősegítetve a magyar színházi nyelv kialakulását, akkoriban ugyanis a színház német nyelvű volt. .
 
 

Édesanyám nagyapja, Telepy Károly neves festő, a Szépművészeti Társulat tikára volt. A Társulatnak elismert szerepe volt a 19. századvégi híres magyar festők kifejlődésében mivel stipendiumokat biztosított külföldi tanulmányutakra.

 
     
 
Egressy Gábor öccse, Egressy Béni, a Szózat zeneszerzője. A Szózat Vörösmarty Mihály megzenésített verse, a magyarok nemzeti éneke a Himnusz mellett. A költeményre Egressy Béni írt zenét 1843-ban, amikor annak megzenésítésére Bartay András, nemzeti színházi igazgató pályadíjat tűzött ki. A mű ősbemutatójára 1843. május 10-én került sor.
 
 
 
     
 

Édesapám és a gróf Károlyi család

 
 

Édesapám karrierje gróf Károlyi József, Fejér megyei főispán titkárjaként kezdődött, egy esemény, amely életének egy meghatározó eseményévé vált. Apám számára Károlyi József volt a történelmi magyar arisztokrácia példaképe, Ő szilárdította meg édesapámban a legitimista irányzatot, ami mellett Apám - az elvek embere - élete végéig kitartott, bármennyire is anakronisztikussá vált az ügy az idők múlásával.  

 
 

A kapcsolat jelentős és tartós volt a Károlyi családdal:

 
 
1944 nyarán a Gestapo le akarta tartoztatni az özvegy gróf Károlyi Józsefnét előzetesen kifejtett németellenes tevékenységei miatt (Fehérvárcsurgón támogatta a menekült lengyel katonákat, akik át szándékoztak jutni Nyugat Európába, hogy ott csatlakozzanak a németek ellen harcoló british és francia csapatokhoz.) Daisy grófnő álnéven velünk együtt töltötte a nyarat az Alsógödi villánkban hamis iratokkal, amiket Édesapám szerzett a számara a Belügyminisztériumból.
 
 

1948-ban a Károlyi család Párizsba emigrált (Daisy grófnő, fia István, felesége Pólya Gogo, és az újszülött unoka, György). Apám és Daisy néni tartották a levelezést a grófnő haláláig, ezután az ifjú György folytatta a kapcsolatot. Apám ösztökélésére, 1984-ben György családjával együtt visszalátogatott Magyarországra, ami egy új korszak kezdetet jelentette. György úgy döntött, hogy rendbe hozatja a Fehérvárcsurgói kastélyt, így 2011-re újjá épült romjaiból az impozáns kastély. Ebben az évben adtam egy ünnepi vacsorát György és felesége tiszteletére, ami egybeesett az én 75-ik születésnapommal. Ekkor a családunk kapcsolata már túl volt a 100-ik évfordulón.

 
   
     
   
 

György 2015-ben visszatért Franciaországba, mint Magyarország párizsi és monakói követe.

 
     
  Kovacsics László bátyámról:  
     
   
 
László leveléből idézek, mert története szinte regénybe illő, ahogy menekültek 1945-ben Magyarországról, Székesfehérvár városából
 
     
 

Keczeli Nagyapám hivatalt kapott a vármegyénél Fehérvaron, mint vármegyei főjegyző, miután 1920-ban Erdélyből Magyarországra költözött. Erdélyben Szolnok, Doboka vármegye főszolgabírája volt.

 
 
1944-ben Kemény Gábor lett a külügyminiszter.
 
       
 
Székesehérvárról - 1945 decemberében felpakoltunk egy teherautóra és - Szombathelyre mentünk, ahova a minisztériumot helyeztek át, majd onnan  Bozsokra  a kastélyba, utána Vassurányba szintén a kastélyba, ahol együtt voltunk Gabi nővérével és édesanyjával, Lívia nénivel.
 
     
 
A terv az volt, hogy amennyiben a szovjetek elfoglalják Magyarországot a kormányt  Németországba, Bayreuthba telepítik át. A minisztérium egy különvonatot tervezett. Sajnos az események felgyorsultak és  már nem maradt idő, ezért hirtelen  menekülni kellet. Küldtek  értünk egy Budapesti  buszt Surányba, azzal Bozsokra mentünk, ott felszedtük anyámat  meg férjét  Dr. Horvath Istvánt, meg  a volt fejér megye alispánját, Havranek Józsi bacsit a családjával.
 
 
Bozsok és Rohonc között gyalog  mentünk a busz mellet, mivel a szovjertek  belőtték az utat. Ronhoncnál  már biztonságban voltunk és folytattuk az utat a busszal Bécs felé. Igen lassan ment, mert az út tömve volt  katonasággal, magyar meg német es menekülő csapatokkal. Éjjel  egy pajtában háltunk a szénában. Másnap tovább Bécsbe, ahova szerencsésen  megérkeztünk a magyar követségre, ahol már vártak minket. Ez húsvét nagyszombatján  történt, Becsből tovább menekültünk Reich felé. Közben amerikai vadászgépek mély támadást  intéztek ellenünk, de szerencsére, se nekünk, sem a busznak nem történt semmi baja."
 
 

Öcsi hozzáteszi, hogy egy érdekes párhuzam, amikor László Bátyám menekült Magyarországról a szovjetek elől, mi is menekültünk Érsekújvárról, de vissza Magyar honba. Közös Apánkat, Kovacsics Lajost Érsekújvárra vezényelte a Magyar Nemzeti Bank, ott kaptunk egy nagyon színvonalas polgári lakást, ahol életvitel szerűen éltünk az orosz megszállásig. Regényes módon lovas kocsival tettük meg az utat, sőt édesapám hajtotta a lovakat, annyi cuccal, amennyi a kocsira fért. Mi is egy pajtában háltunk útközben: Apa, Anya, Ági és én. Nekem 3 éves gyerekként a legnagyobb szívfájdalmam az volt, hogy ott maradt a kedvenc fa pótkocsis teherautóm. Amikor lehetett, apám visszament Érsekújvárra, de lakásunkban már mások laktak, se lakás, se fa autó!

 
     
 

Berci emlékezete szerint azok, akik közvetlenül Szálasi körül mozogtak és a propaganda teljes hatása alatt éltek, másképpen látták a Nyilas világot, mint mi, akik Budapest pincéiben éltünk a főváros ötvenegynéhány napos ostroma alatt. A Nyilas rémuralom ekkor jött igazából.

 
 

A fegyveres karhatalom ártatlan embereket vitt a rakpartra, gyerekekkel öregekkel együtt, pucéran sorba állította őket a rakpart szélén, aztán jött a sortűz. Az áldozatok, egyesek némán, mások sikoltva, egyesek holtan, mások még élve, belehullottak a Dunába, ahol a zajló ár gyorsan elnyelte őket. A fegyveresek ezután megfordultak és mentek a máshova. A Nyilas Karhatalom jobb híján ilyesmikkel foglalkozott az ostrom alatt.

 
 

A mi házunk, a budai vár lábánál, a Tabánban, össztüzet kapott az egész ostrom alatt. Mi állandóan a pincében laktunk, a vállalkozó szelleműek vittek a ház elé a WC vödröket, a bátrabbak mentek vízért a közeli Rác fürdőbe, kapualjtól- kapualjig, persze miután kiszimatolták, hogy mikor valószínű a tűzszünet. Ezek az expedíciók, nők is, meg férfiak is, mentek a Tabáni Parkon keresztül a Rác fürdőig, az egyre sűrűbb bomba kráterek között, halott katonákat tisztelettel kerülve, Egy hónapos ostrom után a kaja kezdett fogyni, Anyám ekkor felszolgálta az első - repesztől elpusztult fagyott - lóból készült húslevest. Sok volt a fagyott ló az utcán, az emberek kezdték feldarabolni lovakat, a menükön az volt a húsféle. Ettem volna többször is lóhúst, de megkaptam azt a betegséget, amit akkoriban ukrán hasmenésnek hívtak, nem tudom miért. Evés helyett, csak hasmenésem volt és lassan de biztosan egyre fogytam. Az ostrom vége felé már alig tudtam felmászni a pincéből, de csodával határos módon felépültem. Szüleim már régen tudták, hogy a háború elveszett, ők nem hittek a csodafegyverekben, szerintük az csak propaganda volt, hogy legyen valami a "Kitartás" jelszó mögött. Szüleim szerint jobb lett volna, ha a csodaszép  Budapestet érintetlenül, hullamentesen és romok nélkül átadják, mint  Parist, meg Rómát, meg Athént. Nekünk a sors azonban nem kegyelmezett, így aztán Budapestből romhalmaz lett.

 
     
  Laszló kifejti, hogyan került kapcsolatba Édesanyja a Kovacsics családdal:  
 

Az első világháború után Kun Bela, Szamuely Tibor és társai rémuralma idején  egyesek szervezkedtek  ellenük. Többek között egy  csoportot Szörcsei József, Kovacsics Dezső Bajcsy-Zsilinszky Gábort meg Endrét, a házmester elárulta, ahol összejöttek. Elfogták őket, és a Parlament pincéjébe zárták, későbbi kivégzés végett. Szerencsére ismerősök értesültek, és az Entente vezetőjéhez, Romanelli olasz ezredeshez fordultak, kinek közbenjárására sikerült őket kiszabadítani. Szörcsei József nagyapám unokatestvére volt. Miután  nagyszüleim Erdélyből  Magyarországra jöttek, Balatonalmádiba, ahol  egy nyaralóvillájuk volt, Szörcsei József (Jóska Bácsi) többször ellátogatott Almádiba Dezső Bácsival, meg Édesapáddal, kikel  nagyapám összebarátkozott. Körülbelül ebben az időben látogatta meg gróf Károlyi József  Édesapáddal  a Királyt száműzetésében Madeira szigeten.

 
 

Mikor apámat a Magyar Nemzeti Bank Székesfehérvárra helyezte, levizitelt nálunk, megesküdött anyámmal, én ebből a házasságból születtem. Rövid együttlét után, anyám várandós volt még velem, apám már hétvégekre Pestre felutazott evezni a Dunára, meg ki tudja milyen más szórakozások gyakorlására. Ezt a lezser viselkedést anyám nem tolerálta és emiatt végül elváltak.

 
 

Ráismerek közös apánkra László bátyám, mindene volt az evezés, - a gyengébb nem után - még 90 éves korában is űzte ezt a sportot , ameddig a szervezete bírta. A Római parton volt csónakja a Május 1 csónakházban, ahova minden nap kijárt és napi 10-12 km-t leevezett, a Dunán mindenki úgy ismerte a "Lajos bácsi."
Nővéremmel, Ágival 9 éves koromtól már jártunk vele evezni, akkor még a Magyar Nemzeti Bank Sporttelepéről. Ebből az időből egy fotó, egy hárompár evezős, úgynevezett tripletben haladunk. Érdemes megnézni, mennyire párhuzamosak lapátjaink a vízfogás előtt (Öcsi megjegyzése)

 
  Bővebben az evezésről >>  
   
 

 

 
  Életem első személyes találkozása Bercivel,  
  Budapesten, 2021-12-18-án:  
     
  Nővéremmel, Ágival voltunk vendégségben Berci Nővérénél - Zsuzsánál - Attila uti lakásukban.  
     
   
 

Kovacsics András - Kovacsics Berci - Kovacsics Zsuzsa - Kovacsics Ágnes