Kedves András, Ádám, Feri, Gábor, Laci, Tamás, ...Andi és Kati!
Bocsánat, hogy csak ilyen későn jelentkezem. Őszintén szólva, először sokat tipródtam azon, hogy hogyan is lehet megköszönni azt a produkciót, amit az idei Rác-Pünkösdön kaptunk tőletek. Szóval nem találtam a megfelelő jelzőt arra a két és fél órára, amit a színpadon töltöttetek, de talán nem járok messze az igazságtól, ha az egész estéről nekem az a szóösszetétel jutott eszembe, hogy: SZERETETÜNNEP!
Mert a zenén, a nagybetűs ZENÉN túl kitapintható volt az emberek közötti, valamint a Felétek áradó és onnan visszacsapódó Szeretet.
Elárulom, én már többször végignéztem a koncertet, azt a változatot, amelyet a Dusnoki kábelTV. készített. Nagyon profi munka. Hang a pultból, több kamerával, helyszíni képmixeléssel, szóval, ha még nem jutott el hozzátok, nézzétek meg, megéri. (A Szőgyi Laci csapatának a munkáját dícséri)
Szóval a kezdés: Amikor kiértünk a feleségemmel, azt láttuk, hogy a kultúrház egykori személyzete nagy szeretettel vesz körül titeket, mindenki ölelgeti a zenekar tagjait és ti, annyi év után soroltátok a keresztneveket, emlékeket, ...és a szemek csillogtak, párásodtak....
Aztán köszöntések után jött az Ádám, és a Smog on the Water. zenéjére behívta a zenekart, és az UNIVERSAL elkezdett szólni.
Bravúros volt a váltás a Hotel Californiára és külön köszönet érte. "Hát Drágáim.. - kezdte az Ádám..., azt hiszem - ezeket a kifejezéseket ma már koncerten nem lehet hallani, de ide ez illett, mert ilyen volt akkor, ott a feeling.
És jöttek a nóták és mi visszarepültünk közel 30 évet. Frenetikus volt az összes bakival együtt, mert éppen attól volt ez különb, egy mai "előregyártott" koncertnél, hogy bevállaltátok az élő munkát, az élő szórakoztatást, magyarul újra működött a pillanat művészete.
|