Lübeck, 1976 december
Free Homepage Translation
 
   
 
 
     
 
A tizenhat év közös zenélésből nem maradhatott ki az úgynevezett vendéglátózás külföldön. Ennek az első állomása a németországi (NSZK) Lübeck városa volt, ahol a folyón lehorgonyzott, erre a célra kialakított hajón játszottunk. Az álló hajó neve Dancing Riverboat volt. A csatorna átszelte a várost, így közel volt a centrumhoz. Mint később kiderült kemény munkának bizonyult a napi 5 és fél, pénteken 6 és fél, szombaton 7 és fél órás játékidő, amit a tulajdonos Muffler úr drákói szigorral betertatott velünk. Herr Mufflerben becsülendő volt, hogy szinte mindent munkát egymaga végzett, akár takarítás, WC pucolás vagy akár hivatalos ügyintézés volt a feladat. Keményen megdolgoztunk a gázsinkért. A munkánktól eltekintve itt volt az első igazi karácsonyi élményünk, mert itt láthattuk meg milyen az, amikor egy "nyugati" város karácsonyi díszbe öltözik. Fantasztikus volt ez az egyébként is aranyos város a maga kedves lakóival, valamint az esti színes fények villogó hangulatával együtt: örök emlék marad.
 
     
 
A hajó kialakitása
Plants: image 1 0f 4 thumb
Kattintás: kiskép-nagykép
 
 
   
 
A csapat összetétele azonos volt a kezdeti alapító tagokkal: balról jobbra
 
 
Végvári Ádám,
 
Zwolenszky Ferenc,
 
Kapitány Gábor,
 
Kovacsics Öcsi,
 
Király Tamás.
   
 
A tulajdonosnak külön erre a célra volt egy többszintes lakása a belvárosban, ott laktunk mind az öten, ezzel is visszatartott egy kis Manyt a gázsinkból, ami azért ezt belekalkulálva is, sokszorosa volt az itthoninak. Egy hónap után váltották egymást a zenekarok a világ minden tájáról. A szállást minden előttünk már itt játszó csapat ismerte. Igy toppant be legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre - anélkül, hogy tudta volna kiket talál ott - a közeli Hamburgban játszó zenész kollegánk: Elekes Zoli szaxofonos.
 
 
     
 
Plants: image 1 0f 4 thumb Plants: image 1 0f 4 thumb
Csatolom az összes szükséges iratot, amelyek elengedhetetlenül szükségesek voltak a németországi zenéléshez és - annak bizonyságául, hogy saját magunknak kellett intéznünk a szervezést - két levelet is, bár nem Lübeckre vonatkoznak.
Helmut Gresser
Behrens & Play
  
 
     
 
Plants: image 1 0f 4 thumb Plants: image 1 0f 4 thumb Plants: image 1 0f 4 thumb Plants: image 1 0f 4 thumb Plants: image 1 0f 4 thumb
Szerződésünk a hónapra
Lohnsteuer kártya a német adózáshoz
Tartozkodási eng.
 
     
 
Plants: image 1 0f 4 thumb
Herr Müller személyesen ment be az adóhivatalba, mindent elintézett helyettünk és meglehetősen magas, adómentes keresetet tudott elintézni a Lohnsteuer kártyánkon.
 
Viszont a Magyar Intekoncert - mint a melléklet igazolja - rendesen lehúzott minket a semmire, annak ellenére, hogy mindent magunk intéztünk, sőt büntette az "önimpresszálást"
 
     
 
Lübeck a városkapuval felülnézetben
 
     
 
Frankfurt am Main, 1977 január
 
   
 
 
     
 
A második fellépési helyünk Frankfurt volt. Lübeckben a Szilveszter hajnalban tűzijátékkel ért véget, rögtön leszerelés és azonnali indulás a bőröndjeinkkel együtt. Irány Frankfurt: 600 km! Aznap elsején este már "bekezdünk" 19 órakor, alvás egy szem se. Mit mondjak, nem volt egy könnyű napunk. A "Bal der einsamen Herzen " a sétáló utca közepén volt, így a bepakolás sem ment nehézség nélkül. Új hely, új főnök, új főpincér: Müller Úr ! Herr Müller érdekes fazon volt, csikorgatta a fogát és keményen tintázott, éjszakára már meglehetően merevre itta magát. Volt egy nagy fekete Mercedese, amivel ilyen állapotban nem tudott kijönni a keskeny és eközben kanyarodó udvarból. Össze is törte az ív felöli fényszóróját, amikor maga próbálta kivezetni az autót. Rászokott, hogy mi vezettünk helyette, nekünk is kapóra jött, mert egy irányban volt a szállásunk. Ez a lakásunk szerényebb volt a Lübeckinél, egyszerű sima bérház, egyre nehezebben viseltük a kintlétünket. A meló is nehezedett: 3 szám, 3 perc szünet és ott kellett maradni a színpadon. Felajánlotta a főnök, hogyha átjátszuk az óránkénti 10 perces szüneteket: a harmadik óra után egybefüggő 20 perces szünetet tarthatunk és 1 órával előbb vége lehet a játéknak. A zenénk nonstop szólt, mert az volt a menet, hogy első nap felvette a műsorunkat és a szünetünkben egyszerűen bejátszotta. Hát mit mondjak! Rendesen robotoltunk!
 
     
 

Visszatérve Műller Úrra: megtudtuk, hogy a kedenc száma a Dr Zsivago és amikor eljátszottuk menetrendszerüen érkezett az öt pohár wisky, Szúrtuk az öreget, mert mindig volt tartása. Azt hiszem Ő is szeretett minket.

 
     
 
Frankfurti utcarészlet
 
     
 
A szerződésünk erre a 2 hónapra és 2 helyszínre szólt. Magyarországon az Interkoncert engedélyzte, a németországi fél a Künstlerdienst Hannover részéről Herr Biermann. Úgy terveztük még itthon, hogy évekre megyünk folyamatos játékra, amit az Agentur garantált a személyes meghallgatás után. Sajnos ez nem így alakult, mert ahogy telt az idő rabszolgának éreztük magunkat és mint ahogy már előbb említettem hiányzott mindenkinek a család , érdekes módon a magyarországi koszos Művelődési Házakat sirattuk vissza, a közönségünkkel, ahol "sztárok" lehettünk. Eldőlt, hogy nem lépünk a februári hosszabbítás irányában. Azonban volt egy fordulópont, amikor az első fizetést megkaptuk és láttuk mit lehetett azért vásárolni, de akkor már késő volt továbbmaradásra. Frankfurtban a január vége éppen a téli leértékelés időszaka volt. Pénteken letakarták az áruház kirakatait és csak hétfőn mutatták meg az árut. Nyugtunk így sem lehetett, mert háromóránként átrendezték újabb 70-80-90 %-os leárazásokkal.
 
 
 
 

Acoustic énekhangfalakat is sikerült vásárolni. Arra gondoltunk, hogy Magyarországon Kovács Katival folytatjuk a közös munkát. Ebből az elhatározásból született meg 10 év koncertezés 1977 és 1986 között.