Winkelmayer Úr - bár évtizedek óta Németországban él - hibátlanul beszél magyarul. Azért szeretek külföldre szakad egykori rockzenészekkel beszélgetni, mert nincs az a kényszer bennük, mint sokakban itthon, hogy a politikai korrektség jegyében színezzenek, elhallgassanak. Egyszóval megkönnyítik azon vállalásunkat itt a passzion, hogy próbálunk rendet vágni a Magyar Rock igazi történetében.

Beszéljünk a kezdetekről, próbáljunk kronológiai sorrendben haladni. Hogyan indult zenei pályafutásod?

1958 januárjában egy kalandos véletlen folytán megismerkedtem Benkó Sanyival, akivel aztán 6 évig jóban-rosszban együtt voltam sok-sok fellépés, Ki Mit Tud? stb. Egyébként az ő ösztönzésére kezdtem pozanon játszani, előtte 6 éves koromtól zongorázni tanultam. Hatalmas, megfizethetetlen iskola volt számomra a BDB, ott tanultam bele a szakmába. 1963-ban egy székesfehérvári főiskolára jelentkeztem, mert be kellett volna vonulnom katonának, ami természetesen nem szerepelt a terveimben. Itt ismét kalandos véletlen folytán a Fehérvári Megyei Művelődési Ház zenei vezetője lettem, és főiskolai tanulmányaim mellett 1966-ig egy biztos megélhetési forrást találtam egy igen tetemes havi fizetéssel.

Itt ismerkedtem meg a Horváth Charlie-val, aki akkor gimnazista volt Fehérváron. Egy ismeretlen közepes amatőr zenekarban énekelt alkalmi fellépéseken. Ezért kiléptem a BDB-ből, mert ez így jobbnak es egyszerűbbnek tűnt és különben is, a Benkó Sanyi akkor határozta el, hogy csak dixiet fog játszani és nekem komoly problémát jelentett volna próbálni, és mi Fehérváron minden szombat vasárnap játszottunk az István Teremben. Tehát így 3 évig ide voltam szerződve. Azt sem szabad elfelejteni, hogy még csak 21 éves voltam!

1966-ban azonban új utakat kerestünk és én szerettem volna egy rockbandet alapítani, ez azonban nem volt könnyű. Keresni kellett a megfelelő zenészeket, ez hosszú és fárasztó munka lévén valami megélhetés után kellett néznem. Először egyedül, majd egy Pálffy Jenő nevű dobossal - aki egyébként a Flottilla zenekarban volt dobos előtte - elvállaltam egy téli szezonszerződést a Xl. kerületi vendéglátónál, így megélhetésem biztosítva volt. Folytattam a keresést, de eredménytelen volt minden fáradozásom. Ekkor keresett meg a Charlie - ez májusi napon volt volt '67-ben -, hogy ők alakítottak egy kis bandát és úgy gondolják, hogy velem biztos sikerülne, mert ők így nem jutnak egy lépéssel sem előbbre. Meghallgattam őket és megegyeztünk, hogy szeptember 1-én megalakítjuk a Decca zenekart. (A név az ő ötletük volt, nekem mindegy volt.)

Szeptember 1-én találkoztunk a lakásomon, ahol azonnal próbálni kezdtünk. Egész szeptemberben próbáltunk összeállítottam egy repertoárt és mivel a Charlie állítása ellenére nem tudott trombitálni, kiderült, hogy a basszista azonban igen, rögtön csináltam egy pár arrangementet 2 fúvósra, így aztán orgonáltam és pozanoztam, amit akkor Pesten nem csinált senki. Ettől kezde a trombita pozan kombinácio végig szerepelt az általunk játszott rockzenében. Gyorsan elterjed a híre, hogy érdekes műsorunk van és a hírünk napról-napra nőtt. Szerveztem a fellépéseket és három hónap múlva már állandó klubunk volt Kispesten. Néhány hónap múlva már a Kőbányai Ifjúsági Klubban voltunk a Syrius helyett, ők kimentek külföldre (a Baronits Zsoltot még a Benkótól ismertem, ugyanis a Sanyitól tanult szaxofonozni.) Pár hónapja, vagy talán egy éve voltunk együtt, mikor az Extázis 7-től 10-ig film forgatására felkértek. A többi aztán ment magától.

Charlie hangja gondolom megfogta, ha két zenekarban is zenélt együtt vele. Milyen volt róla az első benyomása?

Amikor Charlie-t megismertem 16-17 eves lehetett. Többször eljött sulibulijainkra, meg a Táncpalotába is Fehérváron. Leült mellém a zongorához és énekelte az éppen játszott számot. Nekem a hangja nagyon kisterjedelműnek tűnt és gyengének. Eszembe sem jutott volna bevenni a zenekarba. Egy azonban feltűnt, hogy nagy szuggesszitással, és igen pontosan, jól frazíroz. A szövegeket akkor sem tudta ("bikicsunáj"), mint ahogy ez később is a gyenge pontja volt. Ez a hang, amin most énekel, ez később kellett, hogy kialakuljon. Akkoriban erről szó sem volt. Amikor együtt voltunk is be kellett zenekari számokat iktatni a műsorba, mert nem tudta az egész estet végigénekelni. Kifulladt, csak krákogott és köpködött. Mivel sem gitározni, sem trombitálni nem tudott, csak az éneke meg kevés volt, néha problémák elé állított.

Gondolom egy kezdő énekesnek kell idő, amíg a szakmát elsajátítja.

Itt szeretném elmondani, hogy Charlie szerepe a zenekarban mostanság erősen felnagyított, legenda, vagy mítosz szintű. Akkoriban a mindennapi valóságban ez nem úgy működött, hogy meghívást kapott Charlie és zenekara, hanem a Deccát, vagy az Olympiát, mint együttest, produkciót kérték. Nem akarom felnagyítani a problémát, de úgy érzem, ezt a képet helyre kell tenni.

Úgy tudom, a Molnár Gyuri az Omegából is játszott a Deccában.

Elég rövid ideig az alakuláskor, mivel az Omega villámgyorsan lecserélte a Kovacsics Andrással, aki aztán hozzánk jött. Tehát a két zenekar gitárost cserélt. Én nem is játszottam Molnárral együtt, utána léptem be.

Az Ön első országos hírnevű zenekara tehát a Decca volt. Pár hónapja Hajnal Gáborral készítettem interjút, ő is beszélt a kezdetekről, mikor a Könyvtár Klubban léptette fel a zenekart...

Nagyon tisztán emlékszem az egészre. A Hajnal Gábor eljött egy próbánkra és ott maradt végig. Akkor éppen az All You Need Is Love című Beatles dalt próbáltuk, természetesen fúvósokkal és a próba végén beszéltük meg az egészet. Ez a Könyvklub fellépés az Andrássy úton egy mérföldkő volt, itt játszottunk hallgatóság előtt először önálló koncertet és osztatlan siker volt. Ez az egyik legszebb emlékem életemben.

Úgy tudom, a zenekar több filmben is szerepelt. Felsorolná ezeket? Hogyan jutottak ezekhez a lehetőségekhez?

Az első az Extázis volt. Aztán a Charlie a Bacsó filmjében, a Fejlövésben szerepelt. Közben minden csütörtökön es vasárnap Kőbányán, a Klubban játszottunk, ahol egyre többen tolongtak. Kint maradt a vendégsereg 70 százaléka a ház körül, ugyanis a ház nagyon kicsi volt. Még most is ott áll, a cím Halom utca 37/c, meg lehet nézni. Pénteken és szombaton hakniztunk, hétfőn, kedden esetleg, szerda próba. Közben a filmesek kijártak hozzánk és Szőnyi is felkért a Súlyfürdőre. Amikor a Pál utcai fiúkat forgatták, kihozták hozzánk az összes angol gyereket, akik a főszereplők voltak a filmben. A Jancsó-Mészáros házaspár fia, a Nyika (aki, mint hallottam operatőr lett) állandó vendége volt a klubnak, egyszer kihozta az Anyját, aki rögtön szerepet ajánlott fel a Holdudvar című készülő filmjében. Meg volt egy - A NAGY KÉK JELZÉS, de ez már az Olympia-Liversing fúzió után és csak a gázsit kaptuk meg, a jeleneteket kivágták.

Az Extázisról nincs feljegyzésem. Szerződést sem kötöttünk, pénzt se kaptunk érte. Egyszercsak a Balázs Margit, a klubvezető szólt, hogy ma jönnek. Így is volt, mi úgy játszottunk, mint rendesen, egy számot felvettek és ennyi. Ez muszáj, hogy 1968 nyarán vagy őszén kellett történjen, mert december elején felvettük a Súlyfürdőt, 1968 december közepén megtörtént a Liversing-Olympia fúzió. A tv szilveszteri műsorában már a Olympia-Liversing lépett fel. Én a tv filmet nem láttam, mert nem volt tv-nk. Kb egy féléve küldte meg DVD-n a Kovacsics Öcsi, az akkori gitárosunk, így 2010-ben bepótoltam a dolgot.

Milyen feldolgozásdalokat játszottak a Decca-Olympia időszakban?

Elsősorban olyan számokat választottam ki, amit a Charlie el tudott énekelni megerőltetés nélkül. Kerestem ezen belül a fúvós lehetőséget. Volt egy pár Kinks, Donovan, Spencer Davis, Beatles, Alan Price, Spooky Tooth, Small Faces, Bus Stops, Tom Jones, Joe Cocker, stb. Volt néhány saját elképzelésű tradicionális, pl. Ja Da All Of Me, One Note Samba stb. Zenekari Hurricans, Ventures, Shadows. Jimmy Hendrixtől a Hey Joe.

A Decca mikor váltott nevet Olympiára és miért?

Mint utólag megtudtam, a Charlie és barátai azért erőszakolták a Decca nevet, mert úgy gondolták, hogyha ezt a Decca lemezkiadó meghallja, azonnal lemezfelvételt fog felkínálni. Ez persze egy óriási hülyeség, de nem az áru neve a döntő, hanem a minőség. Azonban egyre híresebbek kezdtünk lenni, már elérkezettnek láttam az időt, hogy ettől a védett névtől megszabaduljunk. Ezért felhívtam az Ifjúsági Magazin szerkesztőségét és elmondtam, mi a tervem. Rögtön kijött egy fényképész és egy újságíró és megcsinálták a riportot. Ebben a közönség segítségét kértük. Egy hét alatt 500 levelet kaptam, de sajnos egyetlen használható név sem volt közte. Ekkor bementem az ORI igazgatójához, akihez szabad bejárásom volt, és megmutattam az eredményt. Vele már előtte beszéltem erről, tudott az akcióról. Kicsit tanakodtunk, aztán gondolta, hogy 68 az olimpia éve, hát legyen Olympia. Próbáltam ellenkezni, mert köztudott, hogy már van egy Olympia New Orleansban, ők játsszák a temetéseken a WHEN THE SAINTS GO MARCHIG IN című számot, de erre azt mondta, Amerika messze van. Hát akkor beszélek a többiekkel, és holnap jövök újra. Délután próbáltunk, elmondtam, mi az eredmény, nem nagyon tetszett senkinek, de mivel a Keszler ajánlotta, hát jó, elfogadták. Másnap kiállíttattam az új működési engedélyt és attól fogva így hívták a zenekart.

Földes László, Hobó írt dalokat az Olympiának, úgy tudom. Melyek voltak ezek, milyen volt az együttműködés?

A Hobo nekünk nem írt dalokat - legalábbis amíg én a zenekarban voltam. Ez ugye 1969 végéig volt, aztán persze megtörténhetett, hogy írt a zenekarnak. Az egyetlen szöveg, amit ő írt, az a Súlyfürdő című tv filmben hallható. Ezt is most tudtam meg, hogy tőle van. Hogy a zenét ki írta, azt sem tudom. Mi nem vettünk részt a Táncdalfesztiválokon, nem volt egyetlen saját számunk sem! Nem is akartam ott szerepelni soha. Két lemezfelvételre hívtak meg, a Kovács Kati Hazudik a drága című számát akarták felvenni velünk, de a Charlie nem tudta eljátszani a trombita szólamot. Így aztán stúdiómuzsikusokkal vették fel az egészet, mi csak a videón mozgunk playbackre. Ugyanez történt egy Koncz Zsuzsa kislemez esetében is.

Milyen ember volt ekkoriban Hobó?

A Hobo? Egy rendkívül udvarias, értelmes, eredeti fickó volt. Mindenről lehetett vele beszélgetni, irodalmi tudása és olvasottsága figyelemre méltó volt. Úgy gondolta, és ezt hangoztatta is, hasonlít egy kicsit a Mick Jaggerre, aki a példaképe volt, és megpróbálta a mozgását utánozni. Mindig elől táncolt a zenekar előtt és a nézők körbenállva bámulták különös mozgását. Családi problémái miatt - erről csak tőmondatokban beszélt - anyagi gondjai voltak, ezt én nagyon sajnáltam, ezért, hogy megszabaduljon ezektől, felajánlottam neki a roady állást havi 1500 forint fizetéssel, ami akkor sok nem volt, de meg lehetett belőle élni. Mi akkor sokat hakniztunk és ez csak fejenként 300 forintot jelentett havonta, ez nekünk belefért a keretbe. Aztán egyszer elmondta, hogy az Apja miniszter es ő a fekete bárány a családban. Otthagyta Apját, mert a haja miatt, az öltözködése miatt állandó nyomás alatt állt, és ezt nem bírta elviselni. Mégis mikor belgrádi elutazásunk útlevélproblémákba ütközött, felajánlotta, hogy Apja segítségét kéri, pedig tudta hogy nem jöhet velünk, és ezt az 1500 forintot most el fogja veszíteni. Mégis segített és mi mentünk, ő maradt. Emberileg nagy volt. Nekem a szívem szakadt meg.

Hogyan lett vége az Olympiás korszaknak?

1969 február végén, egy keddi napon felhívott a Charlie úgy este fél 10-kor, hogy azonnal találkoznunk kell, menjek a Gresham Cukrászdába. Rögtön elindultam és ott ültek a Charlie, a Fábri Zoli a basszugitárosunk, valamint a maradék Liversing 3 tagja, Szendrődy, Szabó, Merczel. Elmondták, hogy vagy holnap a próbán elküldöm az Olympia dobosát és gitárosát és beveszem őket, vagy holnaptól a Charlie és a Zoli belépnek a Liversingbe. Ez úgy ért, mint egy hidegzuhany...

Mondtam a Charlie-nak: holnap a próbán te mondod meg a többieknek ezt, ami itt elhangzott. Másnap nem jöttek próbálni, nekem kellet ezt az ottlévőkkel, a többiekkel közölnöm. Csütörtökön klubnap volt, játszanunk kellett 6-kor, ekkor már ezzel az új felállással. 5-re odamentem és már ott voltak a maradék Liversing tagok és a Charlie. - És most? - Mi már egy hónapja próbálunk - mondta a Charlie és játszani kezdtünk. A klubvezető kijött és kiutasította a zenekart, vagyis az új tagságú Olympiát. Azonnal pakolni kellett. Eztán sötét idők következtek... (az interjú folytatódik, de ez már egy másik zenekar története.)

Az interjút Bálint Csaba készítette: 2011.04.07.