A meghívó tematikája szerint már javában folyt a klubtalálkozó, amikor megérkeztem a Művelődési Ház előterébe. Bizarr volt, hogy senkit sem ismertem és senki sem ismert személyesen, nem is tulajdonítottak érdeklődést irántam. Amikor Mecky megérkezett és előtérben szívélyesen üdvözöltük egymást, talán onnan kezdve sejthettek valamit. Meckytől tudtam meg, hogy se Laux, se Varsányi, se Benkő nem lesz jelen, így ketten leszünk az alapító tagok közül.

Bevonulásunk a terembe egy Omega zenére történt, hatalmas ovációval. Ez már előre vetítette azt a kellemes, baráti hangulatot, amely beszélgetésünket végigkísérte.

Józsi meglepően felkészülten irányította kérdéseivel a beszélgetést, melynek az volt a célja, hogy alapos részletességgel tisztázzuk az Omega előtti és alakulási eseményeket időrendi sorrendben. Felváltva válaszolgattunk, sőt helyenként kiegészítettük a másikat, ki mire emlékezett jobban.

Például számomra is érthetővé vált Mecky verziója, miszerint a "József Attila Gimnáziumban kisorsoltuk, melyikünk milyen hangszeren fog játszani", mert ez az esemény még azelőtt volt, hogy csatlakoztam hozzájuk. (én a Kölcseybe jártam)

Arra viszont egyikünk sem tudta a választ, hogyan ismerkedtünk meg később hárman. (Mecky, Kovacsics, Varsányi) Talán ez nem is annyira lényeges, azért nem.

Már a helyszínen éreztem, hogy sok előmunkám lesz a hanggal, mivel mély puffogó volt és nagyon zavaró volt hallgatni. Zenész, Ádám fiam segített a stúdiójában élvezhetővé varázsolni a hangszínt, köszönet érte! Íme az eredmény: meghallgatás a lejátszóra kattintással!

Mecky erről a billengyűs hangszerről tett említést. Benkő Laci ezen játszotta a Hurricanes számokat. Úgynevezett monofon zongora volt, azaz egyszerre csak egy hang szólt, ha rátenyerelt, akkor is csak a legfelső. Ebben volt Varsányi Gergő nélkülözhetettlen, mert ezt is Ő építette. Rászorultunk, mert évekig nem jutottunk hozzá gyári hangszerekhez. Varsányi saját márkája az "ERGYAFON" volt. Erről laci már beszélt a POPZENEI MAGAZIN 1952 novemberi számában is.

Ezzel a Niza mikrobusszal voltunk Kiskunhalason a SERNEVÁL cég báli rendezvényén. Ez rövidítés így elég jól hangzik, de a kiskunhalasi Sertésgondozó Nemzeti Vállalat, már nem annyira. Balról jobbra a busz tetején: Varsányi istván, Kovacsics Öcsi, Kóbor János, Laux Józsi, Benkő Laci, Láng Péter.

Két saját CD-t vittem a beszélgetésre, az egyik az 1964 évi Omega hangverseny az Egyetemi színpadon, a másik az összes kislemez 1962-1967 között.

A beszélgetés 2 óra hosszúra sikeredett, de még kétszer ennyi is kevés lett volna. Amikor Balogh Józsi megköszönte részvételünket, kiemelve az enyémet, komoly vastapsot kaptam, zavarba is jöttem, annyira meglepődtem, de nagyon jól esett.

Még egyszer köszönet érte!

Köszönet a felvételekért!
Album a fotókból

Kovacsics András (Öcsi)