Framus Story
Free Homepage Translation
 
     
 
Általában mindenben az első élmény a legmaradandóbb, talán ezért is foglalkozom többet, Framus szólógitárommal, mert ez volt az első márkás, igazi hangszerem. A hatvanas években a KGST miatt csak a szocialista országok termékeinek behozatalát támogatták. Úgy 1965 évtől nyílt lehetőség a - Triálon keresztül - "nyugati" hangszerek vásárlására, rendelésére. Egy hónap várakozás után megérkezett a rendelt hangszer, de volt raktáron is limitált készlet, amiből azonnal elvihető volt az árú. Így került hozzám a Framus gitárom és vele együtt a Selmer Tundenbird - erősítővel egybeépítet - hangfal.
 
 
(Emlékszem az árakra is, a Framus 6.000 Ft, a Selmer 24.000 Ft.)
 
 
Viszonyításképpen az évi bruttó átlagkereset 1766 Ft, a benzin literje 3,20 Ft, első gázsink a DANUVIA Művelődési Házban, a táncos rendezvényen 50 Ft volt. Könnyen kiszámítható, hogy 120 rendezvényen kellett fellépni, hogy megvehessünk egy gitárt.
 
     
 
Plants: image 1 0f 4 thumb
 
Az Omega utolsó éveiben, utána az Olympia zenekarban, majd a Syconorban is egészen az Universal megalakulásáig játszottam rajta. Utoljára 1972 nyarán, a siófoki Beloiannisz hajón, akkor tértem át a basszusgitárra, ami azt jelentette egyben, hogy a Framus eladásra került. Abban az időben még nem engedhettük meg magunknak, hogy több gitárt tartsunk, maximum otthoni gyakorlásra egy dobozos gitárt. Hozzávetőleg nyolc évig volt nálam a hangszer, az eladás körülményeire már nem emlékszem.
 
     
  Másik apropó az írásra: a napokban kaptam egy E-mailt Szabó Istvántól:  
     
 
 
"Üzenet: Örülök, hogy megtaláltam az oldalt igazán tetszett, azt hiszem a Framus-od nálam landolt, ritka darab!"
Megtisztelő számomra egy " Igazmondó kortárs", és hidd el kevés köztünk, akinek az emlékezete nem csal. (a saját érdekeit szolgálva) Üdvözöllek István
 
     
 
Elképedtem, hogy 40 év után ilyen lehetőség adódik, hogy - ha mást nem is - kezembe foghatom egykori hangszerem, még az is megfordult fejemben, hogy eladó lesz és visszakerül hozzám. Zenei múltam ezzel "kézzelfoghatóbbá" válhatna, ha itt lóghatna otthonom falán.
 
     
 
Egyeztetés után megérkeztem Istvánhoz. Már, amikor beléptem a lakásába megláttam egy Selmert, megelevenedett a múlt, azóta nem találkoztam Selmerrel, nem is hallottam, hogy valaki használja még. István, aki régi zenész, múltat és jelent tisztelő gitáros, bár csak másodállásban, de teljes szívvel, lélekkel. Minden zenei blokkot a stílusnak és Sound-nak megfelelő gitárral akar játszani.
 
     
  Ezért meg sem lepődtem, amikor 9 - azaz kilenc - gitár közül kiemelte a Framust, évjárat-, szín azonos... megkímélt állapotban.  
     
 
Nem húzom tovább, sajnos nem az én gitárom volt! Eggyel több pickup, eggyel több kapcsoló, több potencióméter volt benne, a kulcsokon is más mintázat volt, íme:
 
     
   
 
István Framusa, 2012
 
   
 
saját Framusom, 1968
 
     
 
Amúgy minden vágyam teljesülhetett volna, mert baráti áron 120.000 Ft ellenében eladó volt, de nem gitárt akartam venni, hanem azt az egyetlen Framust!
 
     
 
Nem úgy alakult, ahogy reméltem, de nem volt hiába való az utam: 2 órát beszéltünk. Az volt az érzésem, hogy mintha már találkoztunk volna ezelőtt, egy véleményen voltunk a zenéről, a zenei alázatról, a zenei kortársainkról, egyáltalán az életről.
 
     
 
Plants: image 1 0f 4 thumb Plants: image 1 0f 4 thumb
nagyíthatók
 
   
 

 

 
  2012-12-01  
  Kovacsics András