KOVACSICS család  
     
 
Nemesek a Bánságban
1785-ben Temes vármegyében csupán 134, Temesvár városában pedig 65 nemes lakott. A XIX. század első felében a nemesek száma a beköltözködések és az új nemesítésekkel jelentékenyen megnövekedett. 1820-ban 335 és 1832-ban 602 - szavazattal bíró - nemes volt a vármegyében és közöttük a nagybirtokos nemesség volt túlsúlyban. Torontál vármegyében, a vármegyei önkormányzat visszaállítása óta, a vármegyei nemes családok száma mindegyre növekedett. Míg 1785-ben csak 108 nemes férfiszemélyt írtak össze, addig az 1836-ban megtartott tisztújítás alkalmával 976 szavazati joggal bíró nemes szerepel az összeírásban. Krassó Szörény vármegye esetében nincsenek hasonló adatok.
  
     
 
 
Forrás:
Temesvármegye nemes családjai
Írta:
Lendvay Miklós
Kiadja:
Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Múzeum Társulat.
Vágó:
III. kötet, 65. oldal, Temasvár 1905.
 
     
 
A hagyomány szerint Horvátországból származunk. Ősünk Bertalan, aki 1606 júl. 8-án nyert címeres nemeslevelet II. Rudolf királytól. A család tagjai közül:
  
     
  Gáspár (+1849) kincstári ügyész volt Kulán.  
     
 
Fia, Gyula főszolgabíró, nem tudván a nemességszerzőtől való leszármazását kétségtelenül igazolni, 1866 júl. 8-án nemességet nyert, melyet őfelsége 1868 dec. hó 1-én megerősített és ugyanekkor a Rétháti előnevet adományozta.
 
     
 
Fia, Gyula Temes vármegye nyugalmazott árvaszéki elnöke, a vármegye tűzoltó szövetség és a temesvári állatvédő egyesület elnöke, a vörös kereszt-egylet ügyvivő alelnöke, a vaskoronarend lovagja, rétháti közbirtokos. Ágost és Ferencz királyi  járásbírák.
 
     
1859-ben kiadott, "Magyarország családai" című könyvben olvasható családunk címerének leírása:
  
 
 
A címer négyfelé osztott pajzs:
 
1. Veresben előlábaival ezüst horgonyt tartó, kiöltött nyelvű párduc,
 
2. kékben folyóvízből aranykoronás szőke hajú szirén emelkedik ki, ezüst- nyíllal feszített arany ívét lövésre készen tartva,
 
3. kékben zöld hármas halom mindegyikén egy-egy zöld liliomszál, három fe- hér virággal,
 
4. veresben három egymás fölött vízszint fekvő ezüst nyíl.
 
A pajzsfölötti sisak koronáján a leírt nyilazó szirén látható. A pajzsot foszladék veszi körül".
 
 
 
 
Kovachich volt kezdetben a nevünk írásmódja és a mi águnk a Topoloveci. 1606-ban II. Rudolf királytól kaptuk a nemességet Prágában. Később Ferenc József erősítette meg azzal, hogy Ükapámnak Kovacsics I. Gyula és leszármazottjai részére adományozta a Rétháti birtokkal együtt a rétháti előnevet (1868 évben), és a címer bal felső mezejéből kikerült az oroszlán kezéből a kard.
  
 

Így teljes nevem: rétháti Kovacsics András.

Őseim Kovachich Bertalantól, Martrin unokámig bezárólag:
 
Kovachich Bertalan, 1606
Kovachich Mihály, Mátyás, Tamás, I. János, Bálint
Kovachich György
1663-ban Zrínyi Miklós várában harcolt
Kovacschich János II.
1694-ben családi birtokosztáskor Topoloveci birtokot kapja
Kovachich Péter
Kovacsics János III.
1745-ben Magyarországra költözött
Kovacsics Bertalan II., 1750
Kovacsics Gáspár
Verőcén született 1776-ben, 1849-ben Kulán meghalt
KOvacsics Gyula I.
Született 1816-ban Kulán, meghalt Aradon 1930-ban
Kovacsics Gyula II.
Született 1816-ban Kulán, meghalt Újaradon 1882-ben, új címerszerző, 1968 évben kapta a rétháti előnevet.
Kovacsics Lajos I.
született  Vinján 1881-ben, meghalt Budapesten 1916-ban
Kovacsics Lajos II. ÉDESAPÁM
született 1907-ben Temesváron, meghalt Bp.-en 2002-ben
Kovacsics András
Születtem Érsekújváron 1941-ben
Kovacsics Ádám
Fiam, született Budapesten 1975-ben
Kovacsics Martin
Unokám, született Budapesten 2012-ben

 

A családfánk a szüleimtől indítva:

nagyítás kattintással