|
 |
 |
 |
 |
||
 |
KOVACSICS család |
Nemesek a Bánságban
1785-ben Temes vármegyében csupán 134, Temesvár városában pedig 65 nemes lakott. A XIX. század első felében a nemesek száma a beköltözködések és az új nemesítésekkel jelentékenyen megnövekedett. 1820-ban 335 és 1832-ban 602 - szavazattal bíró - nemes volt a vármegyében és közöttük a nagybirtokos nemesség volt túlsúlyban. Torontál vármegyében, a vármegyei önkormányzat visszaállítása óta, a vármegyei nemes családok száma mindegyre növekedett. Míg 1785-ben csak 108 nemes férfiszemélyt írtak össze, addig az 1836-ban megtartott tisztújítás alkalmával 976 szavazati joggal bíró nemes szerepel az összeírásban. Krassó Szörény vármegye esetében nincsenek hasonló adatok.
1785-ben Temes vármegyében csupán 134, Temesvár városában pedig 65 nemes lakott. A XIX. század első felében a nemesek száma a beköltözködések és az új nemesítésekkel jelentékenyen megnövekedett. 1820-ban 335 és 1832-ban 602 - szavazattal bíró - nemes volt a vármegyében és közöttük a nagybirtokos nemesség volt túlsúlyban. Torontál vármegyében, a vármegyei önkormányzat visszaállítása óta, a vármegyei nemes családok száma mindegyre növekedett. Míg 1785-ben csak 108 nemes férfiszemélyt írtak össze, addig az 1836-ban megtartott tisztújítás alkalmával 976 szavazati joggal bíró nemes szerepel az összeírásban. Krassó Szörény vármegye esetében nincsenek hasonló adatok.
 |
 |
|||||||||
|
||||||||||
 |
 |
A hagyomány szerint Horvátországból származunk. Ősünk Bertalan, aki 1606 júl. 8-án nyert címeres nemeslevelet II. Rudolf királytól. A család tagjai közül:
Fia, Gyula főszolgabíró, nem tudván a nemességszerzőtől való leszármazását kétségtelenül igazolni, 1866 júl. 8-án nemességet nyert, melyet őfelsége 1868 dec. hó 1-én megerősített és ugyanekkor a Rétháti előnevet adományozta.
Fia, Gyula Temes vármegye nyugalmazott árvaszéki elnöke, a vármegye tűzoltó szövetség és a temesvári állatvédő egyesület elnöke, a vörös kereszt-egylet ügyvivő alelnöke, a vaskoronarend lovagja, rétháti közbirtokos. Ágost és Ferencz királyi járásbírák.
1859-ben kiadott, "Magyarország családai" című könyvben olvasható családunk címerének leírása:
 |
A címer négyfelé osztott pajzs: | |
|---|---|---|
1. Veresben előlábaival ezüst horgonyt tartó, kiöltött nyelvű párduc, |
||
2. kékben folyóvízből aranykoronás szőke hajú szirén emelkedik ki, ezüstnyíllal feszített arany ívét lövésre készen tartva,
|
||
3. kékben zöld hármas halom mindegyikén egy-egy zöld liliomszál, három fehér virággal,
|
||
4. veresben három egymás fölött vízszint fekvő ezüst nyíl. |
||
A pajzsfölötti sisak koronáján a leírt nyilazó szirén látható. A pajzsot foszladék veszi körül". |
 |
 |
|
Kovachich volt kezdetben a nevünk írásmódja és a mi águnk a Topoloveci. 1606-ban II. Rudolf királytól kaptuk a nemességet Prágában. Később Ferenc József erősítette meg azzal, hogy Ükapámnak Kovacsics I. Gyula és leszármazottjai részére adományozta a Rétháti birtokkal együtt a rétháti előnevet (1868 évben), és a címer bal felső mezejéből kikerült az oroszlán kezéből a kard.
Így teljes nevem: rétháti Kovacsics András.
Őseim Kovachich Bertalantól: Link
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
A családi okiratokból - számomra - 2 értékes határozat került a kezembe, amely a rétháti előnév viselését engedi, illetve igazolja: Édesapám, Kovacsics Lajosra vonatkozó királyi belügyminiszter bizonyítvány kiállítási ijede 1936. a rám vonatkozó anyakönyvi véghatározaté pedig 1942.
A családom történetéhez szorosan hozzátartozik, bár ironikusan megjegyzem, milyen kitolásként éltem volna meg, ha így kellett volna aláírnom a nevemet: rétháti Kovacsics András Tibor, ezt már megúsztam!
 |
 |
 |
|
Nagyszüleim |
|
 |
|
Szüleim |
|
Az Új Magyarországban megjelent házasságkötési értesítés: |
|
 |
|
 |
 |
Fényképes családfánk a szüleimtől indítva:
nagyítás kattintással
